Fülszöveg
„Ha a csoda valóban a hit leglcedvesebb gyermeke, akkor e hit atyai kötelességeit, legalábbis bizonyos idő óta csúnyán elhanyagolta. Legalább száz éve úgy van, hogy a gyermek az atya által hozzárendelt nevelőnő, a teológia számára nem volt egyéb, mint valami szégyellnivaló zavar, amelytől igencsak szívesen megszabadult volna, hacsak - az atyára való tekintettel - legalábbis annak életében nem érezte volna ezt tilosnak. De ami késik, nem múlik. Az öreg nem élhet örökké. És akkor a nevelőnő tudni fogja, mit kell tennie a szerencsétlen féreggel, amely saját erejéből sem élni, sem meghalni nem képes. Az előkészületeket már megtette.
Mi lehet hát, ami viszonylag ily rövid idővel ezelőtt, ezt a - ha hihetünk a régi híradásoknak - korábban boldog családi életet olyannyira szétzilálta, hogy a maiak alig akarják elhinni, hogy volt egy, nem is oly régen elmúlt jobb idő? Ugyanis ma az a helyzet, hogy alig akarjuk elhinni, hogy volt valaha egy idő, és ez az idő még alig múlt el, amikor a...
Tovább
Fülszöveg
„Ha a csoda valóban a hit leglcedvesebb gyermeke, akkor e hit atyai kötelességeit, legalábbis bizonyos idő óta csúnyán elhanyagolta. Legalább száz éve úgy van, hogy a gyermek az atya által hozzárendelt nevelőnő, a teológia számára nem volt egyéb, mint valami szégyellnivaló zavar, amelytől igencsak szívesen megszabadult volna, hacsak - az atyára való tekintettel - legalábbis annak életében nem érezte volna ezt tilosnak. De ami késik, nem múlik. Az öreg nem élhet örökké. És akkor a nevelőnő tudni fogja, mit kell tennie a szerencsétlen féreggel, amely saját erejéből sem élni, sem meghalni nem képes. Az előkészületeket már megtette.
Mi lehet hát, ami viszonylag ily rövid idővel ezelőtt, ezt a - ha hihetünk a régi híradásoknak - korábban boldog családi életet olyannyira szétzilálta, hogy a maiak alig akarják elhinni, hogy volt egy, nem is oly régen elmúlt jobb idő? Ugyanis ma az a helyzet, hogy alig akarjuk elhinni, hogy volt valaha egy idő, és ez az idő még alig múlt el, amikor a csoda nem zavar forrása volt, hanem épp ellenkezőleg, a legütőképesebb és legmegbízhatóbb szövetségese a teológiának. Mi történt hát közben? És hogyan történt, ami történt?"
FranzRosenzweig {1886.12.25. Kassel - 1929.12.10. Frankfurt am Main) német zsidó történész és filozófus. Eleinte orvosi egyetemen tanul, 1907-től történelmet és filozófiát hallgat Freiburgban és Berlinben. 1913-ban keresztény barátaival, kivált Eugen Rosenstockkal, az evangélikus jogtörténésszel zajlott „éjszakai vitája" kiszakítja vallásfilozófiai biztonságérzetéből, és fontolóra veszi kitérését. Intenzív tanulás, s egy számára ismeretlen, kis ortodox zsinagógában töltött Engesztelés-nap hatására döntését visz-szavonja, és zsidó stúdiumokba kezd. Az I. Világháború elején önkéntesként vonul be, s a Balkán-fronton szolgál. A háború utolsó hónapjaitól dolgozik főművén, A megváltás csillagán. 1922-ben betegszik meg szklerózis multiplexben, ami rövid idő alatt teljes bénuláshoz és beszédképtelenséghez vezetett. Röviddel 43. születésnapja előtt halt meg.
kalligram,libricsoport.hu 5990 Ft
lllllllllll lllllll III I III
Vissza