A méhészet vezérfonala

Előszó

Ha körültekintünk a méhészek sorain, nagyszámban látunk ott férfiakat, a kiknek hivatásos foglalkozása a megfigyelés és búvárkodás és a kik egyben a tollforgatásban is járatosak, mint a lelkészek és tanitók. De vannak közöttük nagyobb számban olyanok is, kik a fúrás-faragásban birnak különösebb kézügyességgel, mint az asztalosok, molnárok, kertészek stb.
Ezen körülményben találom magyarázatát annak, hogy a méhészek szeretik gondolataikat szóban vagy írásban másokkal közölni, mihez képest még oly országokban sincs hiány méhészeti írásokban, hol az emberek nem sokat méhészkednek, a mi bizony sok esetben nem mondható nagy szerencsének, mert az okulást kereső méhész nem látja az erdőt a sok fától és a szerzőknek nem ritkán ellentétes nézetei megzavarják ítélőképességét.
De az sem hagyható felpanaszolás nélkül, hogy annyiféle keretméret és kaptárforma terjedt el a mai korbeli méhészkedésnél, hogy ez a körülmény is ugyancsak nehéz próbára teszi a kezdő méhészt, mert mindegyikről azt olvashatja, hogy a vele való méhészkedés -a legtökéletesebb.
A milyen bajok származnak abból, ha az elmélettel foglalkozók egyéni hiúságból, vagy ellenzéki viszketegségből megkísérlik megdönteni az eddig igazaknak és helyeseknek vélt tanokat, nem kisebb hiba az sem, ha sok méhészkedő alig, hogy kissé belemélyedt a gyakorlatba, mindjárt felfedezőnek csap fel, kitalálva és ajánlgatva kaptárformákat és eszközöket, melyeket csakhamar mint teljesen haszontalanokat, sutba kell dobni... Vissza