A menedzserek jogállásának gyakorlati kérdései

Előszó

Ma már közhely: a menedzserek a gazdaság működésének egyik kulcsfigurái. Nem szorul tehát bővebb magyarázatra, hogy a jogaikat és kötelezettségeiket rendező szabályozás milyen jelentőséggel bír. A menedzseri jogállásról általánosságban mindenekelőtt ennek kettős jellegét szükséges kiemelni. A menedzser ugyanis egyfelől a tulajdonos képviselője az esetek túlnyomó részében az adott cégnél, e minőségében az ott foglalkoztatott többi munkavállalóval szemben általában ő a "munkáltató", azaz gyakorolja a beosztottakkal szemben általában ő a "munkáltató", azaz gyakorolja a beosztottakkal szembeni munkáltatói jogokat. Másfelől ugyanakkor a menedzser - megint csak a tipikus esetet említve - maga is "beosztott", akivel szemben többnyire a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet meghatározott jogosítványokkal élhet.
A menedzserek túlnyomó többsége munkaviszonyban látja el tevékenységét. A fentiekben vázolt kettősség eredményeként ez a munkaviszony azonban egy sajátos, a tipikustól több tekintetben lényegesen eltérő jogállást eredményez. Egyik oldalon ugyanis a menedzser az adott cég irányítója, s ezen többnyire operatív irányítás keretében az adott cég munkaszervezetének első embere. Az is nyilvánvaló, hogy ehhez többnyire operatív irányítás keretében az adott cég munkaszervezetének első embere. Az is nyilvánvaló, hogy ehhez a pozícióhoz megfelelő feladat- és hatáskör kapcsolódik. A másik oldalon ugyanakkor mint munkavállaló, a menedzser egy sajátos munkaviszony alanyává válik. Lényege ennek, hogy a tipikus munkaviszony számos eleme ezen jogviszonyból hiányzik. Ki kell emelni, hogy a menedzser többnyire nagyfokú önállósággal látja el munkáját, tehát vele szemben a munkaviszonyra oly jellemző, a munkáltatót megillető utasítási jog kivételesen gyakorolható. Vissza