Előszó
Részlet a könyvből:
Egy furcsa hajnal és következményei.
Zelenka felriadt álmából. Aztán gyorsan lecsukta a szemét megint. Álmodik, tiszta dolog.
Minden dolgában halálosan rendes volt....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Egy furcsa hajnal és következményei.
Zelenka felriadt álmából. Aztán gyorsan lecsukta a szemét megint. Álmodik, tiszta dolog.
Minden dolgában halálosan rendes volt. Reggelenként pontosan hétkor ébredt. Végigaludta a tiz órát hibátlanul, mint egy gép. De hét órakor világos van, napfény, tehát most még nem lehet hét óra. Most még alig dereng valami félhomály. Álmodik hát. Legokosabb, ha sürgősen, csukott szemmel folytatja ott, ahol abbahagyta.
Ám ez mégsem volt olyan könnyű dolog. Az, ami felriasztotta, az a különös, valóban álomba illő dolog, itt úszott továbbra is a levegőben valahol. Mint valami láthatatlan ezüst seprő, ugy cirógatta, csiklandozta Zelenka ur orrát, fülét, ajakát. Valami nesz, valami hang, távoli és mégis mérhetetlenül közeli, mintha bentről szólna, az agyából vagy a szivéből, valami édes és szomorú dolog, valami zeneszó. Valószinüleg az . . . igen, az . . . zeneszó. Szétnézett.
Opálszinű, tompa ezüst félhomályban derengett a szoba. Az utcára nyiló ablakon jött be ez a halavány ezüstség, a búcsúzó éjnek vagy a közeledő reggelnek gyengéd fénye. Zelenka figyelt.
Vissza