A "Merkur" brigg

Előszó

A „Standard''-fregattot, az „Orpheus" és a tizennyolcágyús „Merkur" brigget a Szizopolban székelő Greig tengernagy sorhajósvadronjából a Boszporuszhoz irányították. A hajók feladata az volt, hogy ellenőrizzék a török hajók mozdulatait és hogy erről kellő időben értesítsék a tengernagyot.
Esteledett. A forró és csendes májusi nappalt hűvös este követte. Északról szél kerekedett és a sima, halványkék tenger sötét színt öltött.
A „Merkur" oldalát meredeken felcsapó hullámok nyaldosták. Dagadtak a vitorlák, megfeszültek a kötelek és nyikorogtak a csigák. A brigg nekivágott a víznek, a hajó oldalán pedig zúgva vágtak végig a sötétzöld hullámok, majd elmaradtak a hajó mögött. A brigg sebessége fokozódott. A távolban, majdnem a látóhatár szélén, látható volt az anatóliai part. A part és a brigg között, mint két fehér madár, haladt az „Orpheus" és a fregatt. A hajók széthúzott formációban haladtak, úgyhogy közöttük körülbelül egy-egy mérföldnyi távolság volt és a part látótávolában maradtak. A „Merkúr" brigg parancsnoka, Kazarszkij sorhajóhadnagy és az őrparancsnok, Szkarjatyin sorhajóhadnagy a parancsnoki hídon állt. Kazarszkij az eget szemlélte és azt igyekezett kitalálni, hogy milyen lesz az időjárás éjjel.
Az ég felhőtlen volt és óriásinak látszott. A Nap már közeljárt a sötétedő tengerhez. Az ég átlátszó, vékony üvegje nyugaton elkezdett olvadni és lángolni. Vissza