A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai V.

Előszó

Dörre Endre: Kislakásépítési problémák.

A lakás elsőrendű életszükséglet, melynek kielégítésére az ember jövedelmének 15-25%-át fordítja, nem csodálható tehát, hogy a nyilvánosságot gyakran foglalkoztatja a lakáskérdés és különösen legújabban hallunk egyre többet a lakáshiányról, valamint, ami ezzel együtt jár, a lakbérek emelkedéséről, a lakbéruzsora különböző rejtett vagy nyílt megnyilvánulásairól. Nyilvánvaló és általánosságban köztudomású is, hogy a lakástermelésben fennakadás állott be, a lakásszükséglet kielégítése zökkenőkkel és nehézségekkel jár. Napjaink egyéb kérdései mellé tehát felsorakozott a lakáskérdés is, amely a közelmúltban vagy egyáltalán nem volt, vagy ha volt is, nem volt különösebb jelentősége és a közvélemény nem is vett róla tudomást. És ma, amikor a kormányzat is szükségesnek látta a kisebb lakások bérének rögzítését, megelevenedik lelkiszemünk előtt a háborús kötött lakbérek időszakának végén keletkezett lakáselosztó hivatalnak rémképe és kényszerít arra, hogy a lakáskérdéssel minél előbb, minél behatóbban foglalkozzunk.
Noha végső feladatunk azoknak az eszközöknek a megjelölése, amelyekkel a lakáshiányon segíthetünk, mégis rövid pillantást kell vetnünk a lakáskérdés kialakulására és jelenlegi állapotára, mert csak ennek ismeretében körvonalazhatjuk a megsegítés irányát és módozatait. A lakáskérdés lényegében egyidős a városok nagyarányú megnövekedésével, a vidéki népességnek a városokba való fokozódó özönlésével. A szabadságjogok kiterjesztésével, a kereskedelem erősödésével és a gyáripar fellendülésével a vidék lakossága nagyobb tömegekben kezdett a városok ha tódulni és a városok, elsősorban a hirtelen nőtt nagyvárosok az ipari termelés gócpontjaivá váltak. A nagytömegek elhelyezkedése sem térbeli, sem gazdasági vonatkozásban nem történhetett a régebbi módszerek szerint. A lakóháznak ugyanis régebbi és általános alakja a családiház volt, amelyet minden család önerejéből épített és amely nemzedékek során át szolgálta a leszármazottakat. Ezzel szemben a későbbi hirtelen megnövekedett lakosság túlnyomórésze önerejéből hajlékhoz nem juthatott, de ettől eltekintve, családi házakban való elhelyezkedése a városok olyan mértékű kiterjedését eredményezte volna, amit az akkori viszonyok és közlekedési eszközök nem hidalhattak át. A lakosság tömörítésére volt tehát szükség és ennek megoldása a soklakásos bérház lett, az ókor nagy városaiban már jól ismert általános lakóházforma. Vissza