A mesterember

Előszó

Részlet a könyvből:

"Aznap korán reggel, a téglagyár Istállója fölötti szobájának kis ablakkeresztje mögül, Jakov Bok látta, hogy az emberek futni kezdenek valamerre hosszú felsőkabátjaikban, mindenki ugyanabba az irányba. Vé iz mir, gondolta nyugtalanul, valami rossz dolog történt. A temető körüli utcákból felbukkanó oroszok egyesével vagy csoportosan siettek a tavaszi hóban a szakadék barlangjai felé, volt, aki az utca közepén szaladt, a latyakos macskaköveken. Jakov gyorsan eldugta a kis bádogdobozt, melyben az ezüstrubeleit őrizte, aztán leszaladt az udvarra, hogy megtudja, mi az oka a nagy izgalomnak. Megkérdezte Proskót, a munkavezetőt, aki a füstölgő téglaégető kemencék mellett álldogált, de Prosko csak kiköpött, és nem szólt semmit. A gyár előtt egy fekete kendős, csontos arcú, alaposan bebugyolált parasztasszony közölte, hogy nem messzire halva találtak egy gyereket. - Hol? - kérdezte Jakov. - Milyen idős volt a gyerek? - De az asszony azt mondta, hogy nem tudja, és továbbsietett. Másnap a Kijevljanyin megírta, hogy a szakadék egyik nyirkos barlangjában, legfeljebb másfél versztára a téglagyártól, felfedezték egy tizenkét éves meggyilkolt orosz fiú, Zsenya Golov holttestét: két nagyobb fiú talált rá, Kazimir Szelivanov és Ivan Sesztyinszkij, mindketten tizenöt évesek. Zsenya már több mint egy hete halott volt, késszúrások borították a testét, egy csöpp vér sem maradt benne. Miután eltemették a téglagyár melletti temetőben, Richter, az egyik kocsis, egy köteg röpiratot hozott, amely a zsidókat vádolta a gyilkossággal. Jakov áttanulmányozta az egyiket, és látta, hogy a Feketeszázak adták ki." Vissza