A mezőberényi német evangélikus templom

Előszó

Mezőberény mai lakossága nem kis büszkeséggel tekint vissza a település múltjára. A XVIII. század első negyedében, a török hódoltság utáni újratelepülés idején magyarok, németek és szlovákok vetették meg az alapjait a ma is fejlődni képes nagyközségnek.
Az elmúlt negyed évezred alatt ma is létező és ható anyagi és szellemi kultúra jött létre. A háromajkú lakosság gazdasági helyzetének és kulturális igényeinek megfelelő módon teremtett olyan tárgyi és szellemi környezetet, amely ma is meghatározó a nagyközségben élő és dolgozó lakosság tevékenységére. Az egykori nemzetiségi közösségek önálló egyházi élet megteremtésére, anyanyelvi iskoláztatásra törekedtek, megépítve ezekhez a szükséges - többségünkben ma is meglévő - épületegyütteseket.
Éppen az elődök életének, munkásságának, kultúrájának megismerése az egyik hajtóereje az egyre szélesedő honismereti - helytörténeti és néprajzi feltárásnak. Nem titkolt ennek a célja sem: a ma élő népesség méltóképpen kívánja folytatni az elődök munkásságát.
Ennek a feltáró, bemutató tevékenységnek sorában jelent fontos láncszemet, egyszersmind hiánypótló szerepet tölt be Bartóki József munkája, a német evangélikus templomot leíró monográfiája.
A tudományos alapokon álló, történelmi hitelességű könyv dokumentumok sorával mutatja be a templomépítő ősök döntését és annak előzményeit. A maradandót alkotni akaró közösség, a települést szépíteni, fejleszteni akaró szándék, a felelősségvállalás "történelme" - ez része a könyvnek.
Különös szakértelem és aprólékos elemzés jellemzi magának a templomnak a bemutatását, valamint a társművészetek részvételét az épületben mint "egészben".
A szerző a nagyközség szülötte. Élete összefonódott a település történetével, és mint amatőr műtörténész (főfoglalkozása rajztanár), különös szeretettel vonzódik a község arculatát meghatározó régi épületekhez. Lokálpatriotizmusa, szakértelme meghatározó a könyvre, s egyben biztosíték további hasonló munkák elkészültére.
Ajánlom e könyvet mindazok figyelmébe, akik szeretik szülőföldjüket, tisztelik őseiket, s ezek alapján hajlandók részt venni az emlékek megőrzése érdekében kifejtett közös tevékenységben. Vissza