A Mi Jutkánk

Előszó

Részlet a kötetből:

"Gyerekkoromban szinte egyedüliként nőttem fel, hiszen nővérem és köztem akkora volt a korkülönbség, hogy mire néhány évet lehúztam az általános iskolában, ő már családot alapított és természetesen a saját családjával volt elfoglalva. Nagyon hamar, majdnem kölyökként tanultam meg Jóapámtól, mi a tisztességes és becsületes életforma. Két nagyapám kivándorolt Amerikába, de mindkettő visszajött, és ők egy olyan gazdasági hátteret nyújtottak számunkra, ami a mindennapos megélhetéshez szükséges volt. Anyagi, talán úgy mondhatom, filléres gondjaink nem voltak, mégis keményen dolgoztunk. A nagyszülők tulajdonában, majd később a szüleim által örökölt szántóföldet műveltük meg. A szülők mellett gyorsan rájöttem, mindennek ára van. Példaként elég legyen csak annyi, hogy suhancként apám elverte a lábamat, mert ráléptem a szomszéd frissen szántott földjére. Akkor nem értettem, miért ez a nagy szigorúság. Aztán elmagyarázta nekem, mit jelent számunkra a föld szeretete. Azt óvni, vigyázni kell, hiszen abból élünk. Később jöttem rá, apám féltette a termést, ugyanis, ha például lábbal lenyomjuk a frissen szántott földet, alatta nem nő annyira a termés. Azt is gyorsan a fejembe vésték, ha valakit dolgoztatok, azt ki kell fizetni. Az igazságos élethez ez is hozzátartozik. Ezt csak azért jegyzem meg, mert manapság a fizetség valamilyen munkáért sokszor elmarad, vagy kevesebb annál, amiben a felek előtte megegyeztek.
Suttyó kölyökként már Jóapámmal jártam az állatvásárba. Szombatonként Nyíregyházán, a jelenlegi KGST helyén hatalmas állatvásárokat tartottak, amelyre a megye összes területéről jöttek eladók és vásárlók. Édesapámmal nagyon szerettük a lovakat, emiatt a legnagyobb élményem a négylábúak eladásához kötődik, ami egy külön szertartás volt. Többek között nagyon tetszett az, amikor az eladó és a soros vevő alkudott egy-egy lóra 15-20 fős nézőcsoport gyűrűjében. A kibicek között ugyanúgy ott voltak a lókupecek, romák, mint az egyszerű szájtáti paraszt bácsik. Amíg az alku zajlott, a légy zümmögését is hallani lehetett, de az alkuba - íratlan szabályként - senki nem szólhatott bele, még az sem, akinek esetleg jobb ajánlata lett volna. Ez egy életre szóló élményt adott, ugyanakkor a munka szeretetét, korrektségét is megszabta számomra. Megtanultam, hogyan kell hallgatni, alkudni, és a legfontosabbat, nem szólhatok bele mások dolgaiba mindaddig, míg közöttük zajlik a kontaktus. Ezt manapság is tartom, az életvitelemet ezek az elvek határozzák meg." Vissza