A mi nótáink

Előszó

Igen, a mi nótáink, hiszen hányszor, de hányszor énekeltük szakestélyeken, baráti találkozókon ezeket a dalokat! S ti, kedves most valétáló kollégáim, bizonyára ugyanolyan szeretettel énekelitek majd sok-sok év múlva is, mint ahogy ezt teszik a mostani veteranissimusok. Mert ezek a mi nótáink, s amikor rázendítünk egy idegen környezetben, mások csak hallgatnak, és csodálkoznak: ugyan kik lehetnek ezek, akik ennyi, talán kissé szokatlan hangzású, de szép és nemes nótát ilyen fegyelmezetten énekelnek? S olyankor rendszerint elmondjuk, hogy bányászok - hallgatók vagy mérnökök - vagyunk, s már soroljuk is tradícióinkat, - régieket és újakat -, melyek az egész bányásztársadalom életét áthatják. Hiszen nyilvánvaló, hogy hagyományaink nem csak a diákélet néhány évére korlátozódnak, s a mi nótáink úgyszólván gerincét alkotják e hagyományrendszernek.
E kis nótáskönyvben azon nótáinkat szedtem csokorba, melyek diákéletetek utolsó nagy szakestélyén bizonyára elhangzanak majd, és számomra - engedjétek meg ezt az önkényességet - mint az immár másfél évtizede oly sok szakestély cantus praesesének a legkedvesebbek.
Éljetek boldogan, kedves, végzős cimborák, s mint jó szakemberek, soha ne feledjétek öreg Alma Mater-ünket! Legyen ez a kis könyvecske emlék a gyűrűn és szalagon kívül, mely arra emlékeztet, hogy szeretjük a dalt!
Jó szerencsét! Vissza