Előszó
Üdvözlő beszéd.
A Marianum zászlószentelési ünnepén elmondotta Vaszary Alexa, a keresk. szaktanfolyam növendéke.
Nagyméltóságú Gróf, Püspök Úr! Kegyelmes Atyánk!
Isten hozta közénk, hogy...
Tovább
Előszó
Üdvözlő beszéd.
A Marianum zászlószentelési ünnepén elmondotta Vaszary Alexa, a keresk. szaktanfolyam növendéke.
Nagyméltóságú Gróf, Püspök Úr! Kegyelmes Atyánk!
Isten hozta közénk, hogy legszebb ünnepünkön lelkének és hitének nagyságával a mi fiatalos szivünk szent törekvéseinek, reménységének és bizalmának legerősebb záloga legyen.
Kimondhatatlan örömmel köszöntöm Nagyméltóságodat mindnyájunk nevében, kik e mai napon egy közös, szent célgondolatban leányai lehetünk. S hogy a jó atya megismerje gyermekeit, legyen szabad pár szót magunkról szólanom.
Nekünk a napfény eddig sem volt fehér, mert megláttuk a szivárványt is benne, a mi kedvünk aranyhajói eddig is a vigasság tengerén lebegtek, mi mindig kora hajnalban útra keltünk s a tűzpiros magaslatokra nézve csak hajnali dalt énekeltünk; - mert minden marianista láthatatlan selyemre himezve hordja szive fölött a jeligét: Magasba törő, de alázatos; áldozatos, de napsugaras, derűs, tiszta öntudat!
A marianista tudja, hogy a viruló virág, -- a viruló leány az ideál. Hisz az emberek annyit szenvednek saját roszkedvüktől, hogy a legszebb hivatás a nevetés melegével törülni le mások könnyeit! Az angol költő szerint a tiszta agyagot, a közönséges földet Isten alakította ki és az angyalok könnyeikkel szelidítették a nő tökéletes formájává. Mi ezt a könnyet törlesztgetjük örökös kedvünkkel és a minket fenyegető bánattal úgy bánunk el, mint Keller Helén, a süketnéma és vak leány, midőn csodálatos erővel és türelemmel mondogatta magának: - „Megkísérlem úgy élni, hogy más szemevilága az én napom, a más fülében csengő zene az én szimfóniam és a más ajkán kelő mosoly az én boldogságom legyen."
Vissza