A millenniumi Magyarország

Előszó

Ezer év!
Rövid kor az idő soha meg nem pihenő folyamában és mégis mily óriási időszak egy nemzet fejlődéstörténetében! Ezer év viharzott el azóta, hogy a nemes magyar nép elhagyván ős hazáját, Árpád a honalapító vezérlete alatt átlépte ez erdős, bérczes, napsugaras ország határait s millió szívek ujjonganak most a roppant jelentőségű évforduló felé. Mert íme, nemzetek és népe születtek és haltak el ez ezer esztendő alatt. A múlt idők ölében sok nemzet tragikus sorsa van eltemetve; forradalmak és testvérháborúk dúltak az egyes népek között s nem egy törzs bukott le a fényes magaslatról, a melyen állott.
A korszakok romjain új korszakok támadtak, a népek sírján új népek keletkeztek, de Magyarország erősen állott e harczok és viharok közepette. Életfájának gyökerei mélyek és erősek valának, mint a nemzet lelke. Igaz, hogy a mióta Árpád e szép hazát elfoglalta, mindig külső harczok és belső villongások tépték a nemzet szívét; török-tatár pusztította, testvérharczok rázkódtatták meg az országot, de a magyar nép szent törekvéssel óvta meg nemzeti jellegét, a honszeretet és nagyjainak kultuszát, ősi tradíczióit és nagygyá lett külső és belső ellenségei daczára.
E folytonos harczok sok ideig akadályozták meg a kultúra fejlődését. Hosszú századokon át ugaron hevert a nemzet sok nemes tehetsége. Ipara, kereskedelme, művészete és irodalma messze elmaradt a többi európai kultúrállamok mögött. De mindezt pótolta az utolsó évtizedekben. Vissza