A mítosz ideje

Előszó

Az előadás címe és aktualitása - meglehet - némi magyarázatra szorul. Korunkat - joggal - a mitikus tudat bomlása, a szekuláris, profán gondolkodás széles körű térhódítása időszakának tekintik. Ezzel a progresszív folyamattal azonban - amelynek a teológia oldaláról Rudolf Bultmann adott a legradikálisabban kifejezést, amikor a bibliai mítoszvilágot a maga egészében a modern gondolkodás számára elsajátíthatatlannak nyilvánította - illúziók egész sora párosul. A demitologizálás hosszú és egyenlőtlenül kibontakozó progresszusában hitelüket vesztik ugyan a mitikus világképek antropomorf és antropocentrikus vonásai, ez azonban sem azt nem jelenti, hogy a hagyományos mítosz minden szabályozó funkcióját, minden, az emberi művelődésben játszott szerepét elvesztette volna, sem azt, hogy ne kellene viszonylag új keletű mítoszok sokaságával számolnunk.
"Valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élők agyára - írja Marx. - És éppen amikor azzal látszanak foglalkozni, hogy magukat és a dolgokat átalakítsák, hogy valami még soha nem voltat teremtsenek, éppen az ilyen forradalmi válságkorszakokban idézik fel aggodalmasan a maguk szolgálatára a múlt szellemeit, kölcsönveszik neveiket, harci jelszavaikat, jelmezeiket, hogy ebben az ősi, tiszteletre méltó álruhában s ezen a kölcsönzött nyelven vigyék színre az új világtörténelmi jelenetet." Vissza