A miztékák kincse

Előszó

Részlet:
Az üldözött üldözők

1847-et írtak. Ősz volt.
A Rio Grande del Norten lassan úszott lefelé egy könnyű kenu. Hosszú fakéregdarabokból készült, amelyek szurokkal és mohával voltak egymáshoz erősítve. Két ember ült benne. Mindegyik szemlátomást más emberfajtához tartozott. Egyikük a kormányt fogta, a másik gondtalanul üldögélt a csónak orrában és papírból, puskaporból és golyókból töltényeket készített nehéz kétcsövű fegyveréhez.
A kormány mellett ülő férfinak éles, bátor arcvonásai voltak és sötéten villogó tekintete, amely annyira jellemzi az indiánokat. De ruházatáról enélkül is azonnal látni lehetett, hogy a rézbőrűek fajtájához tartozik. Vadállatok bőréből készült kirojtozott szélű vadászinget viselt és hozzá bőrnadrágot, amelynek oldalvarrása a legyőzött és megölt ellenség levágott hajfürtjeivel volt díszítve. Lábán kettőstalpú mokasszin (vadászcipő) volt. Meztelen nyakán fonalra fűzött medvefogak csüngtek és hajában, mely a feje búbján magas kontyba volt fonva, három sastoll ékesedett. Annak jele volt ez, hogy törzsfőnök. Mellette a csónak fenekén kicserzett bivalybőr feküdt, amelyet köpönyeg helyett szokott használni. Az övébe csillogó tomahawk, kétélű skalpkés és lőszertartó zacskó volt bedugva. A bivalybőrön hatalmas, kétcsövű puska feküdt, amelynek a nyelébe sok rovátka volt egymásmellé bevésve. Mindegyik rovátka egy-egy elejtett ellenséget jelentett. a medvefogakból készült nyakláncra volt felkötve a kalumet, a békepipa is. Ezenkívül az inge oldalzsebéből két revolver csöve látszott ki. Ezek a fegyverek, amelyek oly ritkán találhatók az indiánusok között, arról tanuskodtak, hogy viselőjük valamiféle kapcsolatban van a civilizációval. Vissza