A modern gravitációelmélet kialakulása

Fülszöveg

Einstein így nyilatkozik Infeldnek írott egyik levelében: "A speciális relativitáselmélet létrejött volna nélkülem is. Megérett rá a helyzet. De nem gondolom, hogy ez az általános relativitáselmélettel is így lett volna."
A relativisztikus gravitációelmélet ma ismert formájában 1916-ra alakult ki, s mivel csak gyér számban voltak rá kísérleti bizonyítékok, sokáig megmaradt különös, rejtélyes indítékokból létrejött fizikai elméletnek, egyetlen ember alkotásának, sajátos, szinte csak szerencse folytán felmerült, egyszeri és megismételhetetlen gondolatnak. "Figyelemre méltó, hogy Einstein ezt az elméletet tisztán deduktív úton építette ki, s azt csak később igazolták asztronómiai megfigyelések" - írja Landau és Lifsic Klasszikus erőterek című munkájában.
Az utóbbi húsz-huszonöt évben azonban más okokból terelődött az érdeklődés az általános relativitáselméletre: mert természetes alkalmazásra lelt a Világegyetem kutatásában. S ezzel felkeltette a tudománytörténészek figyelmét, akik manapság a tudományos gondolkodásnak nemcsak a szűkebben vett szakmai mozgatórugóit keresik, hanem legalább annyira a szociológiai vonatkozásúakat is (amint erre a közelmúltban Lakatos Imre Bizonyítások és cáfolatokjában olvashattunk igen érdekes és magvas példát.)
Vizgin könyvében igen - racionális - történeti rekonstrukcióra tesz kísérletet, átfogó mivoltában talán először a tudománytörténeti irodalomban. Kitűnően dokumentált történeti és ismeretelméleti elmefuttatással próbálja meg tisztázni a klasszikus gravitációelmélet válságának nyomait és hatásait, az ennek megoldására tett erőfeszítéseket - például Abraham, Nordström, Mie és mások munkáit -, az einsteini gravitációelmélet matematikai megalapozásában jelentős szerepet játszó matematikusok - Minkowski, Pick és Grossman - tevékenységét, Einstein és Hilbert útját az általános kovariáns egyenletekhez. Vissza