A módszerek történeti alakulása és a módszerfogalom értelmezése az idegen nyelvek tanításában

Előszó

Az utóbbi két évtizedben egy második ipari forradalom, a kommunikáció forradalmának tanúi vagyunk, miközben - közismert adat szerint - a világtörténet valamennyi tudósának több mint nyolcvan százaléka él és dolgozik. Az így bekövetkezett információ-robbanás áttekinthetőségének reménye sajnálatos illúzió a biológiai egyed szempontjából. Bár a fejlődés üteme a társadalomtudományokban lassúbb, mint a természettudományokban vagy a technika világában, a nyelvtanulás nyelvtanitást irányitó elvekkel, törvényszerűségekkel, normákkal leginkább rokon /vagy rokonitható/ tudományok uj ágazatokat fejlesztettek ki, amelyek interdiszciplináris, illetve multidiszciplináris jelleggel birnak. Ezek az igen változó terjedelmű és érvényességű ágazatok valójában az alaptudományhoz illeszkednek. Terminológiai kibékithetetlenségük más interdiszciplináris jellegű tudományágazatokkal csak akkor derül ki, amikor az alaptudományoktól távoleső, nehezen strukturálható, nem ritkán túl pragmatikus, túl eklektikus tevékenység elméleti alapjait kell tisztázni. Nagyjából ilyen távoli pont a nyelvtanitás is. Előfordulhat, hogy a másság miatt az érintett alaptudomány elméleti és fogalmi rendszerét annyira le keli egyszerűsiteni, hogy az már az adott tudományág művelői számára nem elfogadható. Másfelől, a nyelvtanitásnak/tanulásnak a gyakorlat próbáját kiállt tapasztalatai, igazságai, irányitó elvei esetleg nem felelnek meg a tudományosság szigorú kritériumainak. Vissza