A moldvai magyarság

Előszó

Könyvemben - három évvel az első kiadás után - most újra megszólaltatom a "moldvai magyarság" kérdését. Nincs más célom, mint a csíksomlyói első kiadással. Tájékoztatni szeretném az olvasó magyarokat elfelejtett csángómagyar testvéreink szomorú sorsáról. Megpróbálom láttatni az ő jelenükben a székelységnek szánt jövőt. S figyelmeztetek mindenkit, hogy a mi sorsunk is a mindennél rettenetesebb csángómagyar sors lesz, ha sorainkban a szeretetlenség, egymás meg nem értése és a külön érdekek ellentéte tovább növekszik.
Ez a célja könyvem második kiadásának és az, hogy így lehetővé tegyem 1931 évi moldvai útam gazdag anyagának és akkori népdal-gyűjtésemnek közelebbi kiadását "A moldvai magyarság" második köteteként.
E helyen ismételten köszönetet mondok Dazbek Géza és Pater Petrus Neumann nyug. bogdánfalvi plebános uraknak, kik moldvai tartózkodásomat nagyban megkönnyítették; Bartók Béla, Kodály Zoltán és Szabolcsi Benedek uraknak, kik szívesek voltak gyüjtésemet átnézni s köszönetet mondok Venczel József barátomnak, aki a második kiadást sajtó alá rendezte.
Végül most sem mondhatok mást, minthogy: ha egyetlen gondolkozó főt csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam, ha 100,000 ma is élő magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem.

Csíksomlyó, 1934. pünkösd szombatján. A szerző. Vissza