A mongóliai magyar vízkutatás és feltárás története 1957-1970

Előszó

Magyarország a nemzetközi együttműködés kialakítása során elsősorban a szocialista országokkal, azon belül a KGST tagországokkal erősíti kapcsolatait. Ezen országok között is különleges helyet foglal el Mongólia.
Míg a szocialista országok nagy részével a megvalósuló együttműködés kölcsönös érdekeken alapul, addig Mongóliával való kapcsolatainkban elsősorban az internacionalista segítségnyújtás szerepe domborodik ki.
A Magyar Népköztársaság 1957-től kezdve nyújt segítséget Mongóliának ahhoz, hogy 1980-ra az ország egész területén megoldják a legelők vízellátását, amely egyúttal a legfőbb feltétele a mongol népgazdaság egyik legfontosabb ágazata, az állattenyésztés fejlődésének.
A magyar vízkutatók és fúrócsoportok valóságos "honfoglalása" folyik 1957 óta Mongóliában. Nem túlzás ez a megállapítás, ha figyelembe vesszük, hogy a nagyon mostoha természeti és időjárási körülmények között minden új kút, új életet jelent.
Amikor a fúró nyomában megjelenik a víz a rétegekből, először a kutat védő épületet húzzák föl, amire elsősorban a kemény negyven fokos téli hidegek miatt van szükség. Az életet jelentő víz mellé azután lassan odatelepszik az ember is. Először jurtákba, később pedig már kőépületekbe.
A magyar kútfúrók és vízkutatók nagy hírnévnek és még nagyobb tiszteletnek örvendenek Mongóliában, akik a mongol nép fiaival vállvetve dolgoztak a Góbi-sivatagban, a Szelenge, a Hentej, az Uvurhangaj és a központi tartományokban.
A mongol nép nagyra értékelte a magyar vízkutatók munkáját. Számtalan jelét adták ennek a megbecsülésnek. A magyar vízkutató expedíció több tagját, így Mózes Endrét a Mongol Népköztársaság "Barátság Érdemérem", Surányi Ernőt és Laurinyecz Mátyást a "Sarkcsillag Rend", Csath Bélát pedig a "Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója" kitüntetéssel jutalmazták meg. Nagy elismeréssel méltatta a Mongol Népköztársaságnak nyújtott vízügyi segítséget J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkára és a Kormány elnöke, amikor fogadta Dégen Imre államtitkárt, az OVH elnökét, az Ulan-Batorban járt magyar küldöttség vezetőjét.
1970 végére átadásra került az újabb 225 db vízadó kút, amelyek elkészítését államközi szerződésben vállaltuk, s ezzel lezárult a Mongol-Magyar Vízügyi Együttműködés hőskorszaka.
Ez a kis könyv ennek a hőskorszaknak a történetét írja le naplószerűen, mindannyiunk tanulságára. Nyújtson ez a kis könyv segítséget mindazoknak, akik a jövőben egy új kor új vízgazdálkodási problémáinak megoldásán fáradoznak Mongóliában. Vissza