A moszkvai őrkutyáról

Előszó

Világunk - sajnos - nem előnyére változott. A minőség és igazság feletti érdekek egyik áldozata lett a moszkvai őrkutya, melyet eleinte igyekeztek misztifikálni, nem is titkolt céllal: presztizskutyává kellett volna válnia. Magasabb egzisztenciájú körök drága kiváltságává. Szerencsére ezúttal sem sikerült megerőszakolni a Természet törvényeit, ezek a kutyák utálják az ingerszegény jóléttel járó mihaszna semmittevést. Mint minden élőlénynek, nekik is lételemük a Mozgás, és az Élni akarás.
Bár a fajta az anyaországon és Magyarországon kívül nem terjedt el túlzottan, a szaporítók jóvoltából máris számos méret- és szőrváltozat létezik, és ijesztgetik a betolakodókat. ma ott tartunk, hogy a kuszán vegyes felállás miatt szinte lehetetlen idegen országokban önálló fajtaként elfogadtatni. Az igazság kiderítéséért általában vissza kell nyúlni az eredethez. Erre vállalkozik a magukat felelősnek érző fajtarajongó tenyésztők új, független szervezete, alapul véve az eredeti (orosz) standerdet. Ennyivel tartozunk a kutyának, és az igazságnak.
A moszkvai őrkutya genetikai vonala még mindig mozgásban van, alig 15 éve, hogy kiválasztották a fajtavezért, Oroszlánt. Ami bizonytalan helyzet nem tűr hezitálást, az ítéletet az utókor mondja ki, azok a kutyatulajdonosok, akik visszakeresik a neveket, felelőseket, amikor betekintenek az emlékezet kútjába, és a fajta hibáinak felelőseit kutatják. Én úgy érzem, még nem késő tenni valamit, felmérni az eddigi károkat, amit a fajta - szaporítása során - elszenvedett. Vissza