A motorcsónakvezetés

Előszó

Az utóbbi évtizedben annyira fellendült sportéletet kétség kívül a világháborúval hozhatjuk szoros okozati összefüggésbe: A harctérről visszatért, állandóan szabadlevegőn tartózkodó fiatalság nem tudta megszokni a nagyváros kőrengetegeiben élő emberek életrendjét, a szabadba vágyott frissitő, üde levegőre, hogy letargikus kedélyét új életre derítse, a ragyogó napsugárra, hogy megrokkant testi erejét gyógyítgassa. Ámde a folytonos küzdelmekhez és állandó munkához szokott hadviseltek itt is új küzdelmekre vágytak és bár szórakoztató, mégis céltudatos, tervszerű munkát akartak végezni. E kettős céljuk eléréséhez a legkülönbözőbb sportágak nyújtottak nékik lehetőséget.
Ez lehetett szerény elgondolásunk szerint az első nagyobb megmozdulás, amíg egyesek példája magával nem ragadta a nagy tömeget is, úgyhogy a sportok művelése immár a tömegek életszükségletévé fejlődött. Ezrek és ezrek keresik fel hetenként a legszebb kirándulóhelyeket, tízezrekre menő tömegek ülnek csónakokba, hogy elhajózzanak a vadvizekre és százezrek látogatják a különböző sportpályákat. Ez a sport iránti határtalan lelkesedés kellett hogy irodalmunkra is hatással legyen, szükséges volt, hogy a különböző sportágak műveléséhez, azok egységes gyakorlására, megfelelő kézies szakkönyvek álljanak a nagyközönség rendelkezésére. Sportirodalmunk, bár megvan, eddig még nem mondható valami gazdagnak. Hogy e nemzeti szempontból is igen fontos üggyel szolgálhassuk hőnszeretett hazánkat, indítottuk el e könyvsorozatot Sportélet címmel. Vissza