A Múlt Magyar Tudósai sorozat I-IV.

Fülszöveg

I. kötet:
Ortvay Rudolf a kolozsvári, a szegedi, majd a budapesti tudományegyetem elméletfizika-professzora, a két világháború közötti időszak nagyhatású szervező, tudományos közéletet alakító egyénisége volt. A kvantummechanika nagy évtizedében ő gondoskodott arról, hogy szinte azonnal és minél szélesebb körben legyenek ismertek az új eredmények. A népszerű Ortvay-kollokviumok nemcsak a korszak nagy tudósaival ismertették meg a hazai kutatókat, hanem a magyar tudományos műhelyek együttmunkálkodására is ösztönzően hatottak.
II. kötet:
Acsády Ignác a századforduló neves történésze és újságírója volt, aki elsősorban társadalmi és gazdaságtörténeti kérdésekkel foglalkozott. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar parasztság történetének feltárása terén. "A magyar jobbágyság története" c. munkája nagy hatást gyakorolt minden haladó társadalmi mozgalomra.
Gunst Péter tanulmánya elsősorban Acsády tudományos munkásságát elemzi, de egyben rámutat a történetírás, a politika és az irodalom általános összefüggéseire is.
III. kötet:
Ez a tanulmány rövid áttekintést ad a marxista társadalomtudomány egyik első nagy képviselőjének életéről, pályafutásáról. Elemzi Molnár Erik munkásságát, történelmi, filozófiai, közgazdasági írásait, a felszabadulás előtt megjelent tanulmányait csakúgy, mint a felszabadulás után írt monográfiáit.
IV. kötet:
A kétszeres Kossuth-díjas Geleji Sándor a fémalakítás tudományának volt nemzetközileg is elismert tudósa. Mindössze 16 esztendős kisdiák, amikor már Edisonnal vált levelet, s még fiatal egyetemistaként kapcsolódik be a Galilei-kör tevékenységébe. Húsz esztendőn keresztül volt tanszékvezető professzor a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Elévülhetetlen oktatói, kutatói és szakírói munkássága mellett aktívan közreműködött az Akadémia tudománypolitikai célkitűzéseinek megvalósításában is. Vissza