A múmia lába

Előszó

Részlet a könyvből

Unalmamban betértem egy ritkaság-kereskedőhöz, akit bric-á-brac-boltosnak hivnak párisi nyelven, de ezt Franciaország többi részében egyáltalában nem értik.
Bizonyára belepillantottak már a kirakatüvegen keresztül egy ilyen boltba, amelyek annyira elszaporodtak, amióta divat régi bútorokat vásárolni és a legkisebb váltóügynök is kötelességének tartja, hogy legyen egy középkori szobája.
Valami olyan dolog ez, amely egyszerre ócskavasüzlet is, meg áruház, kárpitosbolt, alchimista-laboratórium és festőműterem, e titokzatos barlangokban, ahol a redőnyökön keresztül óvatosan szűrődik be a félhomály, a legigazibb régiség: a por; a pókhálók sokkal hitelesebbek itten, mint a selyemcsipkék és az öreg körtefa fiatalabb, mint az Amerikából tegnap érkezett mahagóni.
Az én bric-á-brac-kereskedőmnek üzlete valóságos Kafarnaum volt; mintha minden évszázad és mindegyik ország itt adott volna egymásnak találkát; egy vörös földből készült etruszk-lámpa egy Bouleszekrényen hevert, amelynek ébenfalapjait szigorúan vonalazta be a rézveret; egy XV. Lajos korabeli kerevet hanyagul nyújtóztatta őzlábait egy XIII. Lajos uralkodásának idejéből való nehéz asztal alatt, amelyet a tölgyfa nehézkes csigavonalai és lombozattal, szörnyalakokkal kevert faragványok díszítettek.
Egy damaszkozott milánói fegyverzet a sarokban villogtatta vértjének fölpántlikázott hasát; máztalan porcellánból készült Ámorok és nimfák, kinai porellánfigurák, halványzöld, meg repedéses vázák, szászországi és régi sévresi csészék töltötték meg az állványokat és sarokszekrényeket. Vissza