A munkások továbbképzésének elvei és gyakorlata

Előszó

E kiadvány csupán a szűkszavú kalauz szerepére vállalkozhat azon az úton, amely a munkások korszerű és rendszeres továbbképzésének első szakaszát jelenti. Rendeltetése, hogy - szűkszavúsága ellenére is - hű képet adjon a most megindult továbbképzés feladatairól, céljairól, s hogy tájékoztatásával segítse és eredményes munkára sarkallja a munkások továbbképzésének szerzőit, résztvevőit. Az olvasó, ha majd túljut e bevezetőn, s elmélyed a kiadvány tájékoztató és cikkanyagában bizonyára felismeri bennük a továbbképzés megalapozó, sokrétű gondolkodást, erőfeszítést.
Századunk a társadalmi forradalmak, a "felgyorsult idő", a tudományos, műszaki-technikai haladás százada. E kort kísérő jelenséget információ-robbanásnak is mondják, azt, hogy a civilizált emberiség eddigi ismeretének, tudásának köre példátlan mértékben kiszélesült, s nem vagy csak alig lehet lépést tartani. Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy a ma szakmunkásának fel kell újítania és korszerűsítenie, bővítenie kell régebben megszerzett ismereteit.
A szocializmus útján haladó országok, s köztük hazánk, a munkások szakmai továbbképzését, általános és politikai műveltségének növelését egyik kiemelt feladatuknak tekintik, mert az szorosan összefügg a gazdasági, társadalmi célok megvalósításával. Magyarországon a felnőtt munkásállomány számára munkahelyeken eddig is volt különböző jellegű és célú továbbképzés, ez azonban napjainkban már elégtelen. Sürgető szükség késztette arra a kormányzatot és az illetékes minisztériumokat, hogy az eddiginél hatékonyabb, szervezettebb és - ne restelljük kimondani - tudományosabb alapokra helyezett továbbképzési rendszert vezessenek be a munkások szakmai és általános ismereteinek továbbfejlesztésére. E döntést az 1971-ben kibocsátott kormányhatározat és az azt követő munkaügyi miniszteri végrehajtási rendelet világosan megindokolja. Vissza