A Munkásőrség vörös csillag érdemrenddel kitüntetett Csepel Művek Egysége 1957-1984

Előszó

E kötet - dokumentumok, szemelvények, emlékezések, riportok a Csepel Művek Munkásőr Egységének megalakulásáról, a munkásőrök helytállásáról, mindennapi életéről - hazánk felszabadulásának 40., a munkásőrség létrejöttének 28. évfordulójára, valamint az MSZMO XIII. kongresszusának tiszteletére készült. Felkértek, hogy írjak előszót a közel három évtized munkáját, harcait áttekintő könyvhöz, és e megtiszteltetésnek az első pillanatban őszintén örültem, hiszen a mi öreg, de szüntelenül megújhodó gyáróriásunk számtalan nagyszerű emberi tett, a termelésben és az erkölcsi értékekben megmutatkozó hősies helytállás tanúja. Most azonban, amikor íróasztalomon előttem tornyosulnak az üres, fehér papírlapok, irigylem azokat, akiknek elhivatottságuk a tollforgatás. Azokat, akik képesek hűen szavakba ötvözni érzéseiket, gondolataikat. Az emlékeimmel küszködök és érzem, hogy képtelen vagyok úgy felidézni őket, hogy az írott szó segítségével mások, e sorok olvasói ugyanolyan hőfokon átéljék ismét velem együtt a történteket, mint ahogy azt társaimmal a valóságban átéltük. Egy ködös, zimankós téli hajnal ötlik fel elsőként emlékezetemben. Talán százan sorakoztunk fel az I-es főkapunál, a Csepel Művek főutcáján, Pufajkában álltunk egymás mellett, bal karukon vörös szalag és két kezünkkel a "gitárt" - a második világháború legendás szovjet kézi fegyverét, a dobtáras géppisztolyt - szorítottuk a mellünkhöz. Emlékszem az arcokra: helyes állú ifjakból és olyan idős veteránokból állt e maroknyi csapat, akiknek arcára már ezer barázdát vésett a száguldó idő és a történelem. Előttünk egy öreg martinász állt és hatalmas vörös lobogót feszített a vele szemben süvítő jeges szélnek. Vissza