A művelt ifjú

Előszó

Részlet a könyvből:

Ki következik szólásra?

A magyar parlament folyosóján 1920 november i3-án élesen szólaltak meg a csengők, melyek az ülés kezdetét szokták jelezni. Napirend: a trianoni béke törvénybeiktatása.
A magyar nemzetgyűlés elnöke elfogódott hangon jelenti a Háznak, hogy a külügyi bizottság előadója kíván szólani.
Az előadó feláll s az alábbi nyilatkozatot olvassa fel: "A nemzetgyűlés, midőn a trianoni békeszerződés törvénybeiktatását elhatározza, az isteni igazság színe előtt és az emberiség lelkiismeretéhez fordulva kimondja, hogy ezt a békeokmányt valótlan adatokon alapulónak, igazságtalannak és az emberiség közös érdekeibe ütközőnek tartja; hogy ez nem a tények és érdekek kétoldalú megvitatásának és ebből eredő megegyezésnek eredménye, hanem egyoldalú, idegen akarat reánk való erőszakolása; hogy a nemzetgyűlés tehát csupán ennek az ellenállhatatlan kényszernek engedve járul annak ratifikálásához; hogy e tényével nem róhat kötelességeket azokra a területekre, amelyek benne nincsenek képviselve és nem szűnik meg abban bízni, hogy a ma uralkodó szenvedélyek lecsillapodásával beálló jobb belátás utat fog nyújtani a békekötés neve alatt elkövetett igazságtalanságok jóvátételéhez . . "
Mint koporsóra hulló rögök tompa dübörgése, oly félelmetesen boronganak végig a szavak a parlament csúcsos ívei alatt. Az előadó hangja fátyolos; szava elcsuklik; a végső mondatnál kibuggyan szeméből a könny s csak nagy erőfeszítéssel tudja kierőszakolni magából utolsó szavait: "Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában ..." Vissza