A műveltség útja II.

Előszó

Részlet a kötetből:

A vér

Nemrégen történt, hogy egy kis francia iparvárosban egy reggelen holtan találták szobájának padlóján a helybeli vasgyár műlakatosát. Az első pillantásra nyilvánvaló volt, hogy gyilkosság történt. A vizsgálat könnyen kiderítette, hogy a mestert, aki előző nap éjfélutánig szórakozott egy zenés kávéházban, késszúrásokkal ölték meg s hogy a gyilkosnak nem volt könnyű munkája áldozatával. Ezt bizonyították a felborult tárgyak és bútordarabok, a beszakított ruhadarabok és néhány vérfolt az ajtó körül és a kis folyosón, amelyen keresztül a nyilván szintén megsebesült gyilkos a mester lakásául szolgáló elhagyott, volt portásházikóból távozott. Egyéb nyomokat nem sikerült fölfedezni, annál nagyobb gonddal kaparták össze és tették félre a vérfoltokat.
Néhány kihallgatás után a gyanú nyomban két egyénre terelődött, akik közül mind a kettőnek egy és más oka lehetett rá, hogy a lakatossal végezzen. S ekkor olyan motívum merült fel, mely a bűnügyet szenzációsan izgalmassá emelte: egyik gyanított sem tudott megnyugtató alibit igazolni és - mindkettő meg volt sebesülve. Az egyiknek a kezén volt jókora vágása, amelyet állítólag egy répavágókés pengéje okozott, a másiknak a füle tájékán díszelgett egy sebhely, amelyről azt állította, hogy a borotvája okozta. A gyanúsítottakat ismételten kihallgatták, szemmel tartották és - vérpróbát vettek tőlük. A próbákat a lakatos B szobájában összekapart nyomokkal együtt felküldték a párisi rendőrfőnökség bűnügyi vegyvizsgálati intézetébe, ahonnan néhány nap mulva megjött a válasz. Most már könnyű dolga volt a vizsgálóbírónak. Az egyik gyanusítottat azonnal letartóztatták és a bizonyíték súlya alatt a gyilkos - akinek saját kicsordult vére lett árulójává - töredelmes vallomást tett. Vissza