A művészetek története III. (töredék)

Előszó

AZ OLASZ RENAISSANCE ÉPÍTÉSZET.
I. AZ ŐSRENAISSANCE ÉS A QUATTROCENTO KORA.
A "renaissance" elnevezés az antik művészet újjászületésének értelmében Itália újkori képzőművészetének egyes ágai közül az építészetre illik leginkább. Az olasz építészek azonban nem a humanizmus hatása alatt merítettek először az antik hagyományokból. Az ókori Róma művészetének hatása Itáliának antik emlékekben bővelkedő, ezek romjaival teleszórt földjén szinte a középkor egész folyamán keresztül nem szűnt meg termékenyítőleg hatni az itt élő művészek lelkére.
Az ős-keresztény korban egész építészeti tagozatokat hurcolnak el antik római épületekből s használnak föl változatlanul az általuk épített bazilikákban. Számos emlék bizonyítja, hogy ez a szokás a román építészet korában is állandó volt. Ennek emlékei azonfelül nemes arányaikkal s antik mintára újonnan készült tagozataikkal szintén a római művészet hatásáról tanúskodnak. Észak-Itáliában, amely a román építészet egyik főfészke volt, az antik mintákat fölkaroló törekvések csak szórványosak. Rómában és Toszkána városaiban viszont a középkori mesterek annál sűrűbben és sok öntudatossággal merítenek az antik művészetből. Különösen az oszlopért rajonganak, amelyet Itálián kívül a román építészet korában a többé-kevésbbé tagolt pillérek szorítanak ki a templomokból. Róma XII. századbeli bazilikáiban antik szabású vízszintes gerendázat köti össze az oszlopokat, így az 1140-1198 között épült Santa Maria in Trastevere hajójában s a San Lorenzo fuori le mura mintegy húsz évvel későbbi előcsarnokában.
Antik szellem hatja át az ugyanezen időben működő COSMATi-k római alkotásait is, mint aminő a Laterán keresztfolyosója, mely távol minden szolgai utánzástól, nemes arányaival, színes kövekből összerótt ékítményei szelíd pompájával s részletei szép és tiszta formájával az előbbi épületekhez hasonlóan oly hatást gyakorol, mintha az antik római építészet fejlődésének újabb fokát képviselné. Vissza