A művészi ipar és decorativ művészetek stiltana

Előszó

Személyes hálámnak kívántam kifejezést adni, s egyúttal az elismerés adóját leróni az igaz érdem iránt, midőn szerény művemet, az első magyar nyelvű rendszeres stíltant, volt igazgatómnak, Keleti Gusztáv úrnak ajánlom. Senki nálánál e hazában nem tett többet a művészi oktatás szervezése és irányzása körül, s maga a tanszék, melyen alkalmam nyilt e munka megírására, az ő kezdeményezésének köszöni felállítását.
Könyvem szerkesztése előadásaimon alapul. A tananyagkiszemelésében első sorban arra voltam tekintettel, hogy kezdőknek is megfeleljen; a legfontosabb elemekre szorítkoztam tehát és egyszerű, könnyen érthető tárgyalásra törekedtem. Azonfelül főképen a képzőművész szükségleteit tartottam szem előtt. Bármily igaz is, hogy a művész érdeme a szabad egyéni alkotásban áll, másrészt épp oly tagadhatatlan, hogy a művészet termékeinek a természetszerűség éppúgy mint a technikai kivitel szükségszerűsége bizonyos korlátokat szab, melyek ismerete és figyelembe vétele múlhatatlan. A stíltannak legfontosabb feladata ez utóbbiak megvilágítása és műszabályokba foglalása. A szép alak és a színösszhang követeléseinek kifejtésén kívül azért feladatomnak tartottam, világosan rámutatni, mily szükségletekből fejlődtek az ipari és építészeti alkotások, mily szoros kapcsolat áll fenn alak és ornament közt, s mily külömböző változatokban nyilvánul egy tárgykörben is korok és népek felfogása és izlése. Vissza