A Nagy-Alföld Mollusca-faunájáról/Magyarország Helicidái

Előszó

Európa Mollusca-faunájának ismerete erős léptekkel halad a tökéletesedés felé. Nyugat- és Közép-Európa faunájának szinte tökéletes, a keletebbre eső területek kielégítő ismerete után egyre több és több fény derül az eddig alig ismert balkáni faunára is. Bosznia eddig is eléggé jól ismert terület volt, Szerbia faunáját nemrégiben Pavlovic, Bulgáriáét pedig Wohlberedt dolgozta fel, s most Sturany és Wagner műve révén egy újabb terület sorakozik ezek mellé, Albánia és a vele szomszédos területek, úgy hogy aligha van messze az az idő, a midőn az egész Balkán Mollusca-faunája kielégítően ismeretesség válik. S ennek fontossága rendkívül nagy, mert a közép-európai fauna ismerete nemcsak hiányos, hanem egyenesen érthetetlen a balkáninak ismerete nélkül. A szoros kapcsolat magyarázza Sturany és Wagne művének természetét, mely czíme szerint Albánia és a környező területek szárazföldi Mollusca-faunáját igéri, valójában azonban sokkal több: egyike a legbecsesebb újabb keletű munkáknak, a mely a közép-európai fauna ismeretét nagy léptekkel viszi előre. Szinte úgy látszik, mintha az albán fauna csak ürügy lett volna a közép-európai fauna legfontosabb kérdéseinek megvilágítására, melyhez képest az a tény, hogy a szerzők Albániából és a szomszédos területekről 146 fajt és fajváltozatot sorolnak fel, köztük számos újat is, csak másodrangú fontosságú. Különösen becsesek Wagner-nek számos faj anatomiai ismeretére vonatkozó adatai, a melyek ránk nézve kiváltképen fontosak, mert nem csekély részük a mi faunánk jellemző alakjaira, főképen horvátországiakra és erdélyiekre vonatkoznak (különösen a régebbi értelemben vett Xerophilák-ra és Campylaeák-ra). Vissza