A Nagy Konstelláció

Fülszöveg

Mikola Gyöngyi könyvet írt Tolnai Ottóról. Ilyen bátor munkára csak nők vállalkoznak mostanság, az első könyvet is nő írta Tolnairól, Thomka Beáta. Nem könnyű feladat idegenvezetőnek lenni abban a szöveg- és műfajdzsungelben, ami T. O. eddigi életművét jelenti. Szerzőnk kommentárnak nevezi írását, mely a művekhez fűződik, és az olvasó megértését segíti. Ez sem lebecsülendő munka, hiszen az értelmezésnek ez a formája az igazi Nagy Könyv olvasásával alakult ki, a Bibliáéval. Több fogalom, értelmező minősítés torlódik ebben a kis könyvben, mintha a tárgy gazdag zsúfoltsága visszahatna a kommentálóra: a szín, amely a festmény felé viszi az írást, az esszé, amelyből próza lesz, vagy a vers, amely az esszé felé tart, a véletlen és a végtelen mint a Tolna-próza szövegteremtő egybejátszása mind kísérlet a magyarázatra, a megértésre. Talán a legnagyobb hozadéka ennek a kis könyvnek a Tolnai-esszé megfejtési kísérlete, az esszévé váló véletlené a sokműfajúságban. Vers, esszé, regény a kommentár tárgya, hiányzik ugyan a dráma, de ha még az is itt lenne, akkor e kis könyv maga is esszévé válna, nem maradhatna értekezés. Mikola Gyöngyi könyvecskéje nem könnyű olvasmány, de úgy látom, hogy könnyebbé teszi a Tolnai-olvasást. Érdemnek ez bizony nem kevés, a szakmai adósságból egy kis törlesztés. A monográfiák ezután következnek.

Ilia Mihály Vissza