A Nagy Testamentum

Fülszöveg

Villon a Szent Benedek-kolostorban nevelőapjánál keresett menedéket. Szerencsétlenségére ahhz a férfifajtához tartozott, amelynek végtelenül fontosak voltak a nők anélkül, hogy viszontérdeklődést tudott volna kiváltani. Alkalmi munkákból élt. Egy esemény azonban végleg lezárta polgári életét.
1455. június 5-én, Úrnapján, este 9 óra felé Villon és Ysabeau-ja (139. oktáva) meg egy Gilles nevű pap a Szent Benedek-templom órája alatt ült egy kőpadon. Vacsora után voltak, beszélgettek. Arra jött egy Phelipe Sermoise nevű pap, meg bizonyos Jehan le Merdi mester. Villon felállt, hellyel kínálta őket. Sermoise káromkodott egyet és így fordult Villonhoz.
- Francois mester, most megtaláltam és megcsapom.- Villon nem vesztette el nyugalmát, Sermoise szó nélkül előhúzott csuhája alól egy hosszú tőrt. Villon arca felé sújtott és átszúrta felső ajkát, amelyből parakzott a vér. A másik pap, Ysaveau és Sermoise kísérője elmenekült. A pap dühe nem csillapodott, tőrével tovább fenyegette Villont, aki erre elővette köpenye alól tőrét és kitérve Sermoise szúrása elől, annak lágyékába döfött. A pap súlyosan megsérült, később belehalt sérülésébe. Villon elmenekült egy időre Párizsból. Ezzel kezdődött a költő csavargó élete. Önmagáról és bujdosásáról olvashatunk a Nagy Testamentumban is. Villon a Nagy Testamentumban keserű és csüggedt, szenvedélyes és végtelen igazságkereső farkasszemével néz a világra. A történet örök dolgokról szól! Vissza