A Nagyalföld történeti földrajza

Előszó

Régóta keltik - okkal, ok nélkül - rossz hírét az Alföldnek. A több, mint fél évszázadon át Szarvason lelkészkedő - ám Pozsonyban nevelkedett, s németalföldi egyetemeket látogató - Tessedik Sámuel jóformán csak ostorozza az alföldi életformát, a gazdálkodást, a települési rendet. A parasztnak az Alföldön a gazdálkodásról "rossz vélekedése" van, elutasítja a "rendbe szedett", szabályos többnyomásos gazdálkodást, mert midőn "...ez a természettül oly igen megáldatott gabonatermő föld az oly hosszan tartó háborúság után a keresztény és török vértül hizlaltatván pusztán és míveletlenül állott, és a paraszt mindenkor friss földet foghatott fel, már akkor egy szántásra is bőven lett gabona; ugyanekkor kapott gyökeret a földmívelésnek rossz módja (kie: B. P.), melyet a sovány termés és a gabona hiányossága még most sem irthat ki. Most a paraszt Tiszántúl nyolc-tíz, némelykor tizenkét ökrön is szánt, és mégis sokszor a gabona szára alig van két araszt a földön felül; Rajna tartományában a paraszt csak egy ökrön szánt, és a gabona mégis úgy felnő, hogy a lovaskatona is alig látszik ki belőle. Igen nagy különbség a mi megjobbíthatatlan paraszti gazdaságunkhoz képest!" A nagytudású lelkésznek nincs jó szava az alföldi településrendszerről sem. A népes mezővárosokról írja: "Az ilyetén nagy faluban való rendetlenséget az ember majd el nem hiheti, hanemha azt maga látta légyen. A házak, utcák nem egyebek a káosznál vagy zűrzavarnál, melyen a rendhez szokott szemnek álmélkodni kelletik (kie.: B. P.). A rendkívül való nagy falunak bírája nem tud magán segíteni, midőn naponként a rendetlenségeket nevelkedni és elhatalmazni látja. A legnagyobb gonosztévők, lókötők és más gaz nép csoportokban tartózkodnak a faluban, de ki keresné s kérdezné őket a házaknak és utcáknak ilyetén zűrzavarjaiban". Hát még a szállások, a tanyák! (Melyek keletkezésének szükségszerűségét a nagyhatárú alföldi helységek esetében Tessedik felismerte. Ld. alább.) A tanyás gazdálkodás esetén "...a paraszt az ő gazdaságának távollétén elkedvetlenedik, rest és gondatlan lészen, vagy egész esztendőt által feleségével, gyermekével és cselédeivel a szálláson lakik; és itt mind az ifjú, mind az öreg, mind a gazdag elvadul, és igen elfajult embertelen természetet vészen magára. Ilyenképpen az ifjú paraszt a tudaltanságban és balgatagságban felnevelkedvén, semminémű jobbító módot, sem javulást el nem hiszen..."
A Mária Terézia-féle úrbérrendelet végrehajtási kísérletei során vagy a mezővárosok s földesuraik vitáiban e vádak szinte rutinszerűen, s egymáshoz - s Tessedik véleményéhez - hasonlóan ismétlődnek. A gyomaiak az 1820-as években keveredtek perbe földesurukkal, aki szemükre vetette: "Az Gyomai ember rossz szántó vető ember, engedetlen, maga feje után járó, gazdaságának javításában és sorsa jobbításában tanátsot el nem fogadó, mindent eleinek rossz szokása szerént viszen véghez, el hadja jó termékeny földjét romlani..." Vissza