A nagybácsi álma

Előszó

Moszkáleva Alekszandrovna Mária mindenestre az első dáma Mordászovban: ehhez semmi kétség sem férhet. Úgy viselkedik, mintha senkire sem lenne szüksége, őrá ellenben mindenkinek szüksége lenne. Igaz, hogy úgyszólván senki sem szereti, sőt sokan a legőszintébben gyűlölik, hanem aztán mindenki fél ám tőle s ez elég neki. Ez már magasabb politika. Hogyan lehet például az, hogy Alekszandrovna Mária, aki roppantul szereti a szószátyárkodást, mások megszólását s egész éjjel nem tud aludni, ha az előző nap nem hallott valami újságot, mégis úgy viselkedik, mintha képzelni sem lehetne róla, hogy ez a méltóságos külsejű dáma a világ első pletykálója, legalábbis Mordászovban. Ellenkezőleg: azt hihetné az ember, hogy a mende-monda az ő jelenlétében kénytelen elhallgatni; kénytelen elhallgatni és pironkodni a szószátyárkodó, mint iskolásgyerek a tanító előtt és hogy ő előtte nem lehet másról beszélni, mint a legmagasztosabb dolgokról. Tud ő például egynémely mordászoviról olyan főbenjáró botrányesetet, hogyha elmondaná azt alkalomadtán úgy, ahogyan el tudja mondani és be is bizonyítaná, úgy ahogyan be tudja bizonyítani, hát rögtön lisszaboni földindulás lenne Mordászovban! Ő azonban igen hallgatag ezekkel a titkokkal kapcsolatban és csak a legnagyobb szükségben mondja el őket, akkor is csak a legbizalmasabb barátnőinek. Ő csak ijesztget, célozgat, hogy ezt vagy azt tudja, de inkább szereti folytonos félelemben tartani az embereket és asszonyokat, mint véglegesen megrémíteni. Micsoda ész! Micsoda hadicsel! Vissza