A nagykónyi nyelvjárás

Előszó

Majdnem negyedszázad telt el azóta, hogy anyanyelvjárásomban, a Tolna megyei Nagykónyiban az első tájnyelvi megfigyeléseimet följegyeztem, s elkezdtem készítését a szülői házban, valamint rokonaim és jó ismerőseim körében. Az anyaggyűjtésben, amelyet először inkább ösztönösen, később már meghatározott céllal tudatosan végeztem, kezdettől fogva nagy előnyt jelentett számomra az a körülmény, hogy Nagykónyi szülőfalum, egyetemi hallgató koromig ott éltem, ezért ennek ak özségnek a tájszólása vált anyanyelvem legfőbb forrásává, amelyből a legkülönbözőbb nyelvjárási jelenségek gyűjtésekor és feldolgozásakor mind a mai napig meríteni tudtam, hiszen a saját nyelvi-nyelvjárási ismereteimre, emlékeimre is támaszkodhattam. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy nemzedékem még tanúja, sőt cselekvő részese lehetett a hagyományos paraszti gazdálkodásnak és a helyi lakosság életét, hétköznapjait és ünnepnapjait átfogó és szinte meghatározó hagyományvilágnak, amely az 1960-as évek legelejétől mostanáig nagy változásokon ment át, s napjainkban jórészt már a múlté, legföljebb a középkorúak és az idősebb nemzedék emlékezete őrzi még egyre halványuló nyomokban. Ez a változás természetesen a nyelvjárás hang-, alak- és mondattani rendszerére, valamint szókészletére - sőt a szókincsre még erőteljesebben - jellemző. Ezért gondoltam arra, hogy - a lehetséges teljességre törekedve - anyaggyűjtésem a nagykónyi népnyelv minden sajátságára kiterjedten, s mentsek meg belőle mindent, ami pusztulásra van ítélve. Munkám tehát leletmentő szándékkal készült. Ezért próbáltam meg a nyelvjárás minden jelenségét úgy bemutatni, hogy a példaanyag minél gazdagabb legyen. Vissza