A nagymester

Előszó

A kor rajza Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc gyökereiben határozta meg a további magyar és bizonyos mértékig az egyetemes történelmet. Ettől kezdve a közélet, a tudomány és a művészetek minden képviselője szükségszerűen nem maradhatott közönyös, hanem állást kellett foglalnia a hősi kor „eseményeiről". Mellette vagy ellene. Sokszor ugyanaz a személy mindkétféleképpen. Ahogy a pillanatnyi politikai széljárás megkívánta. Akárcsak száznyolc évvel utóbb. A nemzet egésze vett részt a két esztendő küzdelmeiben. Emlékét éppen ezért eltörölni nem lehetett, csak erőszakkal agyonhallgattatni. A szörnyű megtorlás: a kivégzések, a kegyetlen börtön és várfogságítéletek sorozata még jobban szította a hamu alatt izzó parazsat. A nemzetközi helyzet, az osztrákok königrátzi veresége és a magyarság egységes ellenállása Ferenc Józsefet békülékenységre kényszerítette. Hosszas tárgyalások után 1867-ben Deák Ferenc, „a haza bölcse" munkája eredményeképpen és Erzsébet királyné hathatós közbenjárásával megszületett a „kiegyezés". Eszerint megállapítják „Magyarország jogi és önkormányzati önállóságát", az uralkodó lemond az abszolutizmusról, és „közös ügyeket" vezet be, amelyekben a két állam: Ausztria és Magyarország törvényhozó testületei párosan vesznek részt. Közös a külügy és a hadügy, de a magyar katonaság számára sikerült azt biztosítani, hogy annak kiegészítése, újoncok megszavazása, kiállítása, a hadsereg elhelyezése, élelmezése az országgyűlés jogkörébe tartozzék. 1867 februárjában gróf Andrássy Gyula kapott miniszterelnöki megbízatást. A második felelős magyar minisztérium miniszterei Deák Ferenc centrista pártjának tagjai közül kerültek ki. Báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter, gróf Mikó Imre közlekedésügyi miniszter lett. Deák Ferenc célja a 48-as törvények helyreállítása volt. Gróf Andrássy Gyula, aki 1854-ben belépett május 2-án a párizsi „Mont Sinai" szabadkőműves páholyba, elérte hogy Magyarországon - a Monarchia területén egyedül - 1868-ban a szabadkőművesség megkapta a működési engedélyt. Vissza