A nap árnyéka/Tündérkert/A nagy fejedelem

Előszó

Részlet A nap árnyéka című kötetből:
"A fejedelemasszony trónszékén ül és a török követeket fogadja.
Már megszokta hat év alatt, hogy ha a Princes távol van, a Principessának kell mgát kitenni a szemek kíváncsiságának.
Háttal ül az ablaknak. Már azt is megszokta, hogy a fényesség akkor a Fejedelemre hull, ha ő szinte elégeti magát azzal, hogy merően szembenéz a nappal.
Ül némán a magas trónuson. Fehér arccal és méltósággal. Mellette tanácsurak vannak hárman. Élükön a fejérmegyei főispán, Kemény Boldizsár úr, aki a fejedelem és a kancellár távollétében meg van bízva, hogy a kancellári dolgokat intézze. A fejedelem Kolozsvárig ment a követséggel, mikor a fényes követség elindult Nagykárolyba. Hat főkövet találkozik ott a császár és király másik hat főkövetével. Hiszen béke van, háborúnak még kis szele sincs, csak az az egy hiányzott még, hogy a bécsi király felséges címmel fogadja valahára a fejedelem követeit. Most ezt a felséges titulust hozzák onnn fejülről és a fejedelemasszony lassan megnyugoszik lelkében...
Míg a török követek hosszadalmas beszédeiket elmondják s az ajándékokat kiterítik, ő csak arra gondol, hogy a hű Okolicsányi a követséggel talán már be is ért Károlyba és talán már saját szemeivel látja a nagy házat, a kastélyt és a nagy kertet, z ő gyermekkorának tündéri világát.
Lehúnyja szemét és szinte látja ő maga is. Úgy látja, ahogy nevelőanyja, a kemény Perényi Erzsébet idejében látta. Okolicsányi látja a kedves nagykárolyi kastélyt, a gazdag s nagy kertet. Ott enyhébb az idő, már a fű zöld és a kedves tavaszi napfényben a kis libák kibújtak a tojásból, a zsenge fűvön pipiskednek. Vissza