A nap lovagja

Előszó

Részlet a könyvből:

Egy herceg reggelizett a villája kertjében. Csak kávét ivott, csak mézet evett és közönséges tehénvajat. Milyen egyszerű! - mondá a közönség, amely a villa előtt föl s le sétálva, rendszerint végig szokta nézni őfensége früstökölését.
Néhány öreg kereskedőnének ez volt az összes gasteini szórakozása: korán kelni és diszkrét módon, de pontosan végignézni, amint a herceg eszik. Susogva - mint ahogy a templomban szokás - sétaközben mind csak őt tárgyalták:
- Hogy tud enni. Még minden foga megvan. Csakhogy sárga.
- Nézd azt a kenyeret. Az más kenyér!
- Tessék elhinni, ő is jobban tenné, ha egy kis hideg roastbeefet enne teával; az könnyebb!
Nagyon öreg, a család és saját fegyelmük alól kiszabadult kissé paralitikus tőkepénzesen nem tudtak ellentállani, hogy lojális érzelmeiknek kifejezést ne adjanak és a vasrács előtt mélyen meghajolva, hangtalan szóval jó étvágyat kívántak a magas uraságnak, aki nem haragudott, sőt mosolyogva bicentett a fejével. Nem volt ellenére a tiszteletteljes kíváncsiság és szeretet, különben elfüggönyöztette volna a teraszát vagy egyszerűen megparancsolja a városnak, a fürdőigazgatóságnak, hogy a háza előtt az út véget ér. De a fenség úgynevezett liberális férfiú volt és a villában nem is a feleségével lakott. Sőt ellenkezőleg: a szeretőjével, a jószívű és nevezetes Julival, aki nekik már korán reggel betöltötte a kávét. Vissza