Előszó
Részlet az I. kötetből:
"Egy herczeg reggelizett a villája kertjében. Csak kávét ivott, csak mézet evett és közönséges tehénvajat.
- Milyen egyszerű! - mondá a közönség, a mely villa előtt föl...
Tovább
Előszó
Részlet az I. kötetből:
"Egy herczeg reggelizett a villája kertjében. Csak kávét ivott, csak mézet evett és közönséges tehénvajat.
- Milyen egyszerű! - mondá a közönség, a mely villa előtt föl s le sétálva rendszerint végig szokta nézni ő fensége früstökölését.
Néhány öreg kereskedőnének ez volt az összes gasteini szórakozása: korán kelni és diskrét módon, de pontosan végignézni, a mint a herczeg eszik. susogva - mint a hogy a templomban szokás - sétaközben mind csak őt tárgyalták.
- Hogy tud enni. Még minden foga megvan. Csakhogy sárga.
- Nézdd azt a kenyeret. Az más kenyér!
- Tessék elhinni, ő is jobban tenné, ha egy kis hideg rostbeafet enne teával; az könnyebb!
Nagyon öreg, a család és saját fegyelmük alól kiszabadult kissé paralitikus tőkepénzesek nem tudtak ellentállani, hogy loyalis érzelmeiknek kifejezést ne adjanak és a vasrács előtt mélyen meghajolva hangtalan szóval jó étvágyat kívántak a magas uraságnak, a ki nem haragudott, sőt mosolyogva biczczentett a fejével. Nem volt ellenére a tiszteletteljes kiváncsiság és szeretet, különben elfüggönyöztette volna a terraszát vagy egyszerűen megparancsolja a városnak, a fürdő igazgatóságnak, hogy a háza előtt az ut véget ér. De a fenség ugynevezett liberális férfiu volt és a villában nem is a feleségével lakott. Sőt ellenkezlőleg: a szeretőjével, a jószívű és nevezetes Julival, a ki neki már korán reggel betöltötte a kávét. A ki a publikumból igyekezett, az láthatta e házias, mégis szép és ünnepies pillanatot. A fenség a katonaköpenyeget levetette, a szalmakalapot fölvette,a vörös szalvétát álla alá kötötte és hármat tapsolt. Mire Juli kijött, lila vagy piros slaffrokkban, a melynek a szabása kissé gyermekies volt, határozottan rokkoko szabásu. A nő friss volt, erősen kialudva, sőt már a sárga paróka is a fején, behajporozva, fölvirágozva rendben. A soványodó nyakánál azonban kissé kilátszott eredeti hajzata, a mely fénytelen barna volt, mint annyi közönséges jó nőé. Bizonyára ő vetette meg legjobban e rövid szinte férfias hajat, a mint hogy esztéitkai gyötrelme lehetett mindaddig, a míg reggelente magát rendbe nem hozta és magas kerek homlokát röviddé és junióivá nem alakította át ; fejének józan golyószerű rajzát át nem fejlesztette arra a csecse formára, a melyet osztrák tollal-rajzolók hoztak divatba. Azok a művészek, a kik nem a friss életből, hanem franczia élcz- és divatlapokból merítették inspirácziójukat."
Vissza 
