A naplóbizonylatos könyvelési rendszer általános ismertetése

Előszó

Népgazdaságunk szakadatlan fejlődése egyre növekvő követelményeket támaszt a számvitellel és ezen belül a könyvvitellel szemben is. Természetszerűleg a könyvvitel ezeknek az állandóan növekvő feladatoknak csak akkor felelhet meg, ha lépést tart a fejlődéssel. A könyvviteli rendszer elvi felépítésének fejlődésével összefügg a könyvvitel terén alkalmazott technikai megoldások helyes megválasztása - röviden: a könyvvitel technikája. Nem kétséges, hogy az elmúlt esztendők folyamán a könyvvitel technikájának kérdéseivel kevésbé foglalkoztunk, mint számviteli és könyvviteli rendszerünk egyéb kérdéseivel. Csak 1952. végén és 1953 elején indultak meg - e téren is felhasználva a Szovjetunió tapasztalatait - a naplóbizonylatos könyvelési rendszer bevezetésére irányuló kísérleti szervezések. A kísérleti szervezések első elindítói az Építésügyi Minisztérium és a Könnyűipari Minisztérium főkönyvelőségei voltak. E két tárca a rendszer bevezetésével kapcsolatban igen értékes és minden tekintetben dícséretreméltó munkát végzett. 1953. folyamán a Nehézipari Minisztérium és a Begyüjtési Minisztérium főkönyvelőségei is csatlakoztak a rendszer bevezetésére irányuló mozgalomhoz és a Pénzügyminisztérium számviteli osztálya is - az egyes minisztériumok főkönyvelőségei karöltve - számos kísérleti szervezést hajtott végre.
Ezek a szervezések igen komoly eredménnyel jártak, de ugyanakkor rámutattak néhány hibára is. Így mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy nem foglalkoztunk eléggé azokkal a kérdésekkel, amelyek a Szovjetunióban a naplóbizonylatos könyvelési rendszer jelenlegi formájának kialakításához vezettek, de nem foglalkoztunk eléggé az egyes naplóbizonylatok alaki és tartalmi felépítésének problémáival sem. Így történhetett meg az, hogy a kísérleti szervezések során nem egy esetben valójában nem naplóbizonylatos könyvelési rendszer, hanem csak egy ahhoz való eljárás valósult meg. Vissza