A NATO-tag Magyarország/Hungary: A member of Nato

Előszó

Üdvözlöm e kötet valamennyi hazai és külföldi olvasóját egy olyan ország nevében, amelyben az euro-atlanti régió nemzetei régi barátra, új szövetségesre és megbízható partnerre találtak.
Amikor e sorok napvilágot látnak, a magyar kormány képviselője már átnyújtotta a Csatlakozási Okiratot az Egyesült Államok Kormányának, a Washingtoni Szerződés letéteményesének, s a Cseh és Lengyel Köztársasággal együtt elfoglaltuk a helyünket az Észak-atlanti Tanácsban. Ezzel Magyarországnak a történelem igazságot szolgáltatott: végérvényesen visszatért a fejlett nyugati demokráciák közösségébe.
Hosszú utat tettünk meg, a történelem mércéjével mérve igen rövid idő alatt. A célt, hogy országunk visszailleszkedjék a szabad, demokratikus és polgáraiknak jólétet teremtett államok közé, az 1990-es választások után megalakult első demokratikus kormány tűzte ki. Ez a tavaly hivatalba lépett polgári kormány stratégiai célja is. Visszailleszkedjék - mondom - hiszen a fejlett Európához tartozás iránti vágyunk nem csupán a rendszerváltozás idejéig vezethető vissza. Ezer éve otthon vagyunk Európában. Nemcsak a térkép szerint, hanem kultúránk, hagyományaink, az általunk vallott alapértékek okán is. Integrációs törekvéseink azonban a II. világháború után kialakult körülmények között nem válhattak valóra. Erre teremtett esélyt egy évtizeddel ezelőtt a rendszerváltozás, a békés forradalom, amely egy évtizede végigsöpört Közép- és Kelet-Európán, s melyben Magyarország kezdeményező és igen aktív szerepet játszott. Vissza