A naturalista regényről

Tartalom

Előszó.
Bevezetés. - A realismus, naturalismus műszó jelentése 1-2. Ösztönszerű realismus 2-4. Öntudatos realismus 4-5. Mint ily műelv mikor lép fel? 5. Nyilvánulása a németalföldi festészetben s az angol regényirodalomban 5-7. A realismus mint ethnopsychologiai, race-kérdés 7-8. Különbség az angol s a franczia szellem közt 8-10. A realismus főkelléke a humor 11 -12. Ellensége az irónia s a l'art pour l'art szempontja 12-13. A képzelet működési módjával is összefügg 13-14. Különbség az angol s a franczia realismus közt bölcselet szempontjából 14. Igaztalan vádak az angol regény ellen, - czáfolásuk Thackeray példájával 15-18. Minek tulajdonítandó a franczia realismus divatossága? 18 -19. A franczia realismus előzményei a XVIII. században 19-21. Tekinthető-e Goethe a mai naturalismus elődjének? 21-28. Hugo és Gautier az igazi előd 28-34. E mű terve
34-36. Egy pillantás a költészet többi ágaira: naturalismus a drámában 36-42. A lyrában 42-50.
A naturalismus elődjei.
I. Stendhal (Beyle) Henrik. - Előd-e Stendhal? Nézetek pro et contra 51-52. A Stendhal-cultus 52-53. Zola tiltakozása 54. Stendhal a romantica híveként lép fel 54. Kaland regényeket ir 55. Főalakja a melancholicus lázadó 56-57. Önelemzési hajlam 58-59. Bizarrságig menő szőrszálhasogatás a lélektani elemzésben 59-60. E regények csak bölcsészeti elvek illustrálása végett készültek 61. Stendhal lélektana az elme különlegességeivel s nem a szív mélyeivel foglalkozik 61-63. Juttat-e szerepet az élettannak? 63. Az érzékiség szerepe nála 64-65. Az elemzés túlsága s az érzékiség erős kiemelése mellett a környezet hatásának elvét illetőleg is előkészíti a mai naturalismust 65-67. Látszólagos ellentmondások 67-69. A lyraiság s festőiség hiánya Stendhal styljében 69-71. Stendhal helye az irodalomban a naturalismushoz viszonyítva 71-72.
II. Mérimée Prosper. - Előd-e Mérimée? Nézetek pro et contra 73-74. Stendhal tanítványa, - egyéniségök rokonsága 75-76. Környezetének befolyása décadent ízlésére 76. Gazul
Klára színháza: Mussetre emlékeztető sátánoskodás, - kegyetlen különlegességek hajhászása 77-78. Elemzése nem annyira a lélektan mintsem az ösztönök tanának körébe tartozik: Carmen, Colomba. Alakjaiban a salonruha alatt mindig az őseredeti vadember
lappang 79-81. Az érzékiség szerepe Mériméenél 81-84. Pathologia, physiologia: merészségei és discretiója e pontban 84-86. A viszonyok fatalismusa 87-89. A környezet hatásának elvében Stendhal méltó tanítványa 90. Mint élesíti ez elv, scepticus iróniájával társulva az egyes népfajok, néposztályok elemzését, s mint teszi emezt könyörtelenné? 91. Styljében szintén hiányzik a lyraiság s a festőiség 91-92. Mennyire korlátolja a képzelet működését s ragaszkodik a valóhoz 92. Leírásainak minutiositása, prózaisága 93. A romantica styljének nyomai 94. Közöny, szenvtelenség negélyezése 95. Az alatta lappangó hév 96-97. Mérimée viszonya a mai naturalismushoz 97.
III. Balzac Honoré. - A Balzac-cultus 98 -99. Elődje-e Balzac a mai naturalismusnak? Nézetek pro et contra 99-102. A társadalmi regény megteremtője 102-103. A párisi különlegességek kutatására ad példát 103-104. A mindennapi élet titkos drámáinak feldolgozására utal 104-106. Tulajdonképen csak a sensatiós rútat akarja rajzolni pessimismusánál s a rémes nagyításra hajló képzeleténél fogva 106-109. Kimondja a »naturalista regényíró« nevet. Balzac és Geoffroy de Saint-Hilaire, Zola és Claude Bernard. Pathologia, physiologia 110-111. A szenvedély őrültség nála 112-113. Az érzékiség mily mérveket ölt nála? 113-118. Miként rajzolja még legszüziesebb alakjait is? 118-121. A
harmincz éves nő typusát miért karolta fel? 121-122. A positivismus mai tanainak megfelelőleg a vérségi vonzalomban is csak nemi szerelmet lát s rajzol 122-124. A pathologia s a physiologia terén tanúsított önhitt nagyravágyását az ismeretek s a lét minden ágára kiterjeszteni iparkodik, mert ez encyclopaedicus tudományosságra törekvés kiváló alkalmat nyújt neki a sensatiós rútra. Szakregény eket ír. A munkát a bibliabeli átoknak rajzolja. Mint részletezi a lét küzdelmeit? 125-126. Leirásainak részletezésén
ugyanazon szellem vonúl végig 126-127. Romanticus styl 127.
IV. Flaubert Gusztáv. - 1. §. A Balzac nevéhez fűződő realista mozgalom az ötvenes években.Courbet 128 -129. Champfleury: Zola nyilatkozata róla 129-130. A két pártvezér hasonlóságai 130. Champfleury programmja 131 -132. A rút kedvelése democratismus-negélyezés és az élet alacsonyabb jelenségeivel szemben rokonszenv-fitogtatás alá rejtve 132-133. A rút kedvelésének nyílt bevallása 133. Physiologia 133-134. Romantica ellenes styl és képzelet 134. Reportage-regények észleletek documentumai alapján. Szerkezetellenesség. Unalmasságok fényképezése 134-135. Champfleury Zoláról 136. - 2. §. Flaubertt Balzac, illetve Champfleury tanítványaként fogadják felléptekor 136-137. Elődje-e a mai naturalismusnak 137-138. Törvényből is realistának jelenték ki, de Champfleury tanítványai nem acceptálták 138-139. Flaubert romanticus és költő akart lenni; haragja a realista névért, nyilatkozatai a realismus ellen s a Part pour Part elve mellett 139-141. Regényeiben a bűn és szenvedély romanticus dicsőítése helyett a chateaubriandi ennuinek, e régibb keletű romanticus bajnak kórfolyamatát elemzi. Nihilismus, misocosmia 141-144. Ebből kifolyólag décadent izlés a tárgykörben 144-146. Az elemzési módban szintén ily izlés: a lélektani elemzés elanyagiasítása, physicai képzelet 146-148. Physiologia a szerelem rajzában 149-151. A környezet hatása 151. Bovarynéban még észlelhető az erkölcsi küzdelem 152-153. Salammbó már csak élettani kórtünet 153-155. Moreau Frédéric története is csak »egy akaratnélküli lény élettani naplója« 155-158. Az orvostudományi rész Flaubertnél 158-161. Ez csak egy része az encyclopaedicus tudományosságra törekvésnek, mi Flaubertnél korántsem a rút iránti előszeretet palástolása vagy táplálása végett szolgál mint Balzacnál 161-162. A pontosságra törekvés s a pessimista irónia következtében az élet kicsinyességeinek, unalmasságainak rajza 163. Rendkívüli hajlama a leírásokra 164. E leírások aprólékossága 165. A physicai képzelet része e leírásokban: Flaubert és Feydeau 166 -168. Az alakok leírása 168-170. Romanticus styl. Az impressionisme nyomai 171-174. A közönyösség, szenvtelenség 174-175. Rejtett megindultság, lappangó pathos 176-178.
A mai naturalisták.
I. Goncourt Edmond és Gyula. - Pályájuk 179-180. Az új irány, egy »irodalmi renaissance« megindítói 180-181. Miként érthető, hogy pályájuk elején mégis a mai naturalismus elveit valósággal gúnyolják? 181-182. Goncourt Edmond később is a zolaismus, a rút kizárólagos cultusa ellen tiltakozik 182. Flaubert elemzésének dicsőitője s utánzója már ekkor e testvérpár 183. A mai naturalismus első programmjával ők lépnek fel Balzac és Champfleury nyomán 183-185. A romanticus meghasonlottságtól fokozott kegyetlenség az elemzésben, s ezzel kapcsolatban a különlegességek előszeretete, a modernité elve 186. Élettani, orvosi elemzés 186-191. Allegorismus, symbolismus nyomai 192. Kaczérkodás
a lélekkel 192. Túlságos önelemzés 193. A lélek működése náluk mind csak idegbetegségi kórtünet 193. Az agybántalmak tárgyalásának kedvelése 194. Erkölcsi lény helyett csak véralkat; a test kizárólagos uralma, jellemátalakitó hatása 195. A környezet feltétlen hatása 195. Lelki állapotok helyett testiek rajza, mint Balzacnál, Flaubertnél 197-198. A lélek semmi hatással sincs a testre 198. Betegségek leírása. Vázlatok Zola számára 199-200. Páris buvárlása Balzac és Flaubert nyomán, vázlatok Zola és Daudet számára; tableau-regények 200-203. Décadent ízlés a műtörténészetben is 204. Festészeti irányuk, a művészi írásmód 205 -208. Zola e styl ellen 208. Idegbeteg művészkedésük e stylben épp úgy kárhoztatandó mint az, hogy idegbajok specialista orvosai akarnak lenni 208.
II. Zola Emil. - 1. §. Taine mint a naturalista regény elveinek megalapítója 209-210. A positivismus szerint nincs különbség az erkölcsi és a physicai világ közt; nincs erkölcsi beszámíthatóság, bűn, sem erény 211. Az ember lényege az állat, ezt kell bonczolnia a naturalista regényírónak. L'art pour l'art: különleges rútságok hajhászása, előszeretete, visszafelé való eszményítés, a rút cultusa 211-214. Sainte-Beuve és Taine 214 -215. Impressionista styl 215. Ellentmondások Tainenél 216. Zola Taineről 216-217. - 2. §. Zola mint elméleti elvek hirdetője: erős vádak ellene 217-219. Zola és Claude Bernard. A kísérleti regény elmélete 219-220. Mint értendő s lehetséges-e a kísérletezés? 220-222. Van-e kisérletezés Goethenél 223-224. A kisérletezés képtelensége 225-226. Zola naivságig önhitt ábrándjai 227-228. A naturalista aestheticának tényleg irányadókúl szolgáló elvei. Az üzleti szempont, a pénzkérdés 228-229. Sensatiós,reporteri ocsmányságok hajhászása 230. A rút cultusa moralista szerep engélyezésével palástolva, vagy épp nyíltan bevallva 231-232. Zola nem akarja ismerni az obscoenitas fogalom jelentését 233. Zola és a romantica 233-234. Egyéb elvek. A képzelet s az észlelet, tapasztalat része, - az iró egyénisége s a
teljes tárgyilagosság, közönyösség az előadásban, a műszerkezet törvényei: mint mond Zola e pontokban mindenütt ellent önmagának? 234-239. A Zola-cultus 239-240. - 3. §. Az aestheticus s a regényíró Zola 241. Regényeinek első csoportja. La confession de
Claude: Zola és Eötvös. Madeleine Férat: természetellenesen mesterkélt érzékiség a la Balzac, mint élettani kórtünet. Thérése Raquin: nyíltan bevallott physiologia, az állatiasság kizárólagos rajza 241-243. A második csoport: Les Rougon-Macquart. Cyclus Taine
elvei szerint alkotva. Öröklött idegbajok élettani tárgyalása. A cyclus kiválóbb tagjainak vázlatos megemlítése: mindenütt a bestialitás rajza a társadalom bármely osztályában 244-248. Mint állítva szembe a nép a művelt körökkel? 248. A középosztály rajza 249-251. Bret Harte és Zola 251-252. E regények bestialitásának oka Zola egyéni vérmérsékletében s képzeletének romanticus túltengésében keresendő 252-253. Allegorismus, symbolismus 253-254. Zola eszményi, idylli epopoeája: La faute de l'abbé Mouret, alapeszméje s alakjai 254-258. A környezet ösztöningerlő szerepe Zola többi műveiben. A környezet rajza. A leírással űzött őrületes tobzódások 258-262. Zola, Grandville és Feydeau 262-263. Zola többi regényei: a naturalista alkotások s a közel jövő 264-265. - 3. §. Az angol naturalismus főképviselője, Eliot Zolával szembe állítva 265-266. Az eszményies művészet ellen irányzott tanok: classicai formatökély, összhangzat, arányosság helyett hétköznapiság rajza felebaráti szeretettel, mély rokonszenvvel 266-268. Kerüli a társadalom leglealjasultabb osztályát. Mint rajzolja a népet? Némi ellenszenv a művelt körökkel szemben. A jelentéktelen emberek s események magasztalása 268-270. Túlságig vitt
realismussal vádolják : főtörekvése csakugyan lehető élethűség 270-272. Egy pillantás regényeire. Meglepő hajlam az elemzésre. Az erkölcsi elemzés regényének megteremtője. Tudományos becsű lélektani elemzéseinek tárgyát a mindennapiság köréből veszi 272-273.
Szenvtelensége közönyösség. Bedené. Hetty Sorel. A parasztok rajza 273-277. Bölcsészeti életfelfogás tekintetében Eliot és Zola különbözése. Physiologia és pathologia Eliotnál 277-278. A környezet befolyása. Leírások: Ventre de Paris és Adam Bede 279-280. Eliot az egészséges nyugalom képviselője 280.
III. Daudet Alfonz. 1. §. Daudet angol mestere Dickens. London rajza Dickensnél; rútitás, sötétítés ; a reportage regény vádja 281-282. Oka: társadalom és erkölcs javitó philanthropicus irány 283-284. Továbbá képzeletének nyomottsága, komorsága, hajlása
a rémesre. E képzelet túltengésével járó hallucinatiok a leírásokban 285-286. Alakjai angyalok és ördögök. Képzelet túltengésben szenvednek. Eszményi túlzások, legtöbbször durva carricaturák: a fintor előszeretete 287-291. Elemzései gyarló felületességek 291-293. E gyermekmeseszerü regényeket a külkörnyezet rendkívül pontos és eleven rajza s az előadás érzelmessége, lyraisága teszik kiválóan érdekessekké és vonzókká 293-295. - 2. §. Daudett a francziák is Dickens tanítványának tekintik. Daudet ingerült tiltakozása ez ellen 295-297. Daudet nem is puszta utánzó, de nem is csak rokonszellem hanem egyúttal tanítvány 298-299. Páris rajza: Goncourték és Dickens hatása; philanthropia; az erény rajza 299-304. Eszményi alakjai mennyire gyöngék illetve idegenszerűek 305-306. Gyermekek szerepeltetése 306-308. Érzelgős pessimismus 308. A gazemberek és bohémeek rajza 309-310. A déclassé Dickensnél és Daudetnál: Delobelle 310-311. A Dickensi fintor Daudetnál 312-314.11. Daudet és Dickens humora 314-315. Mint válik hűtlenné Daudet nemzeti fajjellegéhez: képzelete 315-318. Előadásának érzelmessége lyraisága 318-319. - 3. §. Daudet viszonya a naturalismushoz Zola szerint 319. Daudet önvallomása e tárgyban 320-321. Documentumok alapján alkot, e reportage-regények botrányszerüsége 321-323. Mily apparatussal dolgozik 328-325. Szerkesztési módja 326-327. A szerkezet gyöngesége, fősuly a leírásokra fektetve 327-331. Rajzai 381-833. Impressionisme 383-887. Daudet leírásai s a Dickenséi 837-339. A szenvtelenség, közönyösség 339-341. Daudet elemzései. Chébe Sidonie: Bovaryné, Sharp Becky 341-343. Risler: a lélektan szerepe 343-345. A rút, a physiologia és pathologia Daudet regényeiben 345-347. L'évangéliste: Goncourték és Eliot 348-356. Daudet és Dickens 356-857.
Az orosz realismus.
Turgenyev és társai. 1. §. Az orosz regény a francziának volna utánzása. Ellentmondások. Az orosz és az angol szellem rokonságai 358-361. Gogol: gyakorlati reformirányzatosság; torzítási hajlam, humor; a prózaiság, kicsinyesség rajza; impassibilité; a rút rajza 361-367. Szollohub: vérmes honfiúi reményei a népben, de az előkelő világot, ennek sivárságát rajzolja s nagyvilági alakjait elemzi, könyörtelenül; a rút szerepe; a szerkezettel nem törödés, Szollohub és Daudet 367-371. Turgenyev s a mai orosz realismus: Uszpenszky, Csernisevszky 371-372. Dosztojevszkij Tolsztoj és a franczia naturalismus 372-377. - 2. §. Turgenyev: aránylag a leginkább nyugateurópai szellemű orosz iró. Honfiúi pessimismus; világfájdalom 377-380. Megfelelő tárgykör 380-381. Különlegességek kedvelése 381. Elemzése, bár a pathologiától sem idegen, határozottan lélektani ; kegyetlenségig menő
impassibilité 381-384. Humor 384-385. Önelemzés 385. Pathologia, physiologia 385-393. Turgenyev elemzése s a franczia naturalistáké 393-394. Turgenyev leírásai s a franczia naturalistáké; impressionisme; lyraiság 394-399.
Befejezés. A realismus, naturalismus mint aestheticai kérdés 401. A való utánzásának elévülhetlen reál-ideál elve 402. A valóhűség viszonylagossága, ideiglenessége 403. Az egyedül helyes realismus 404. Visszapillantás s egy tekintet az európai regényirodalomra 405-406. A valóhűségben általánosan szoktak tetszelegni az irók; kik maradnak tőle rendesen legtávolabb? A naturalismus jövője 407-410.

Témakörök