Fülszöveg
Az Ábrahám és Izsák, és az Izsák tanítása visszhangjából:
"...Míg az első könyv nagyon sokszínű, ...a regényes koloritot nem nélkülöző..., ez becsalogat bennünket bizonyos couleur locale-lal a históriába. A második könyv viszont... inkább az Ilisszosz patakot juttatja eszünkbe, ahol Szókratész és tanítványai kötekedtek egymással. Például arról, hogy mi a szép, mi a jó..." (Szörényi László, Élet és Irodalom, 2002. 03. 15.)
"...A drámaiságtól feszülő jelenet, amelyben Ábrahám kést emel megkötözött fiára, kit máglyára szánt, emlékezetes művészi bemutatása a fanatizmus pusztító erejének." (Fenyő István, Tiszatáj 2001. július)
"...Sikere nem volt véletlen, mert megítélésünk szerint a Bitó-regény a XX. századi magyar prózairodalom talán legmerészebb vállalkozásának a nagyszerű eredménye." (Román Károly, Árgus, 1999, 4.)
"...Bitó fikciója gondolatébresztő, kitűnően felépített és mindenekelőtt élvezetes olvasmány... Akinek tetszett az Ábrahám és Izsák, újabb irodalmi csemegére számíthat...
Tovább
Fülszöveg
Az Ábrahám és Izsák, és az Izsák tanítása visszhangjából:
"...Míg az első könyv nagyon sokszínű, ...a regényes koloritot nem nélkülöző..., ez becsalogat bennünket bizonyos couleur locale-lal a históriába. A második könyv viszont... inkább az Ilisszosz patakot juttatja eszünkbe, ahol Szókratész és tanítványai kötekedtek egymással. Például arról, hogy mi a szép, mi a jó..." (Szörényi László, Élet és Irodalom, 2002. 03. 15.)
"...A drámaiságtól feszülő jelenet, amelyben Ábrahám kést emel megkötözött fiára, kit máglyára szánt, emlékezetes művészi bemutatása a fanatizmus pusztító erejének." (Fenyő István, Tiszatáj 2001. július)
"...Sikere nem volt véletlen, mert megítélésünk szerint a Bitó-regény a XX. századi magyar prózairodalom talán legmerészebb vállalkozásának a nagyszerű eredménye." (Román Károly, Árgus, 1999, 4.)
"...Bitó fikciója gondolatébresztő, kitűnően felépített és mindenekelőtt élvezetes olvasmány... Akinek tetszett az Ábrahám és Izsák, újabb irodalmi csemegére számíthat a trilógia folytatásaiban." (Marianna D. Birnbaum, World Literature Today, USA, 2001. 3-4.)
És most a Názáreti Izsákról:
Az előzőknél is megrendítőbb azonban ez a mű, amelyben Jézus nem az apostoli hitvallásban említett poklokra alászállva találkozik a pátriárkákkal, hanem mély elmélkedésbe merülve éli át sziklasírjában a múlt meghatározó eseményeit. Lázár az útmutató, Kajafás a lelkiismeret. Káin vádol, Pilátus vall, Jákob tagad. Péter aggódik. Júdás az önfeláldozó életmentő. Az apokalipszis rémei erejüket vesztik. Megjelennek a megértő asszonyok: a Máriák. Valamint Izsák, a példakép és Ismáel (akit a moszlimok ősének tekintünk), mint a másság hercege. Mindenki, aki közelebb vihet a Szeretet Országába vezető út felismeréséhez. Mózes kivételével, aki helyett Áron szólal meg...
De feltételezhetjük-e, hogy voltak Jézusnak megírásra érdemes tettei, gondolatai, amelyek nem foglaltattak az evangéliumokban? Erre a kérdésre "János apostolra hallgatva, igennel kell válaszolnunk" - írja előszavának utolsó soraiban a szerző.
Vissza 
