A nedvesszemes kukorica-zúzalék tárolásának műszaki és technológiai összefüggései

Előszó

1. A kutatási feladat előzménye
A magyar mezőgazdaságban a gabonatermelésnek mindig kulcsfontosságú szerep jutott. Ezen belül is meghatározó a szántóterület közel 30%-án termesztett kukorica, amely az állattartás abraktakarmány-szükségletének több mint 70%-át biztosítja.
A 70-es évek második felében végbement olajárrobbanás rendkívüli helyzet elé állította a mezőgazdaságot is. A kutató-fejlesztő és üzemeltető szakemberek elsőrendű feladatuknak tekintették a különféle energiatakarékos tartósítási, tárolási és felhasználási technológiák kidolgozását és alkalmazását.
Az 1980-as évek kezdetén, a központilag megfogalmazott átfogó kutatás-fejlesztési program súlypontjában a nedvesszemeskukorica-tartósítás, -tárolás és -felhasználás nagyüzemi technológiáinak a kidolgozása állt. E program szerves részét képezte a műszaki és biológiai kutatások felgyorsítása, új gépek és berendezések kifejlesztése, valamint referenciaüzemi technológiák megvalósítása.
A szemeskukorica-zúzalék tartósításánál a biológiai és műszaki kérdések láncolatában, a tárolással szorosan összefüggő technológiai műveletek közül az aprításnak és a tömörítésnek meghatározó jelentőség tulajdonítható. Az aprítás során létrehozandó szemcseméret jelentősége túlnő a darálás gép-üzemtani kérdésein, mivel a technológiai folyamat — tömöríthetőség, keverés és kiosztás homogenitása, értékesülés — egészére kihatással van. Vissza