A Negyedik ember

Előszó

Részlet:

"Mint bársony kereveten szikrázó gyémánt, ugy villan meg Judea dombjai között Jeruzsálem városa. Ez a világnak geográfiai értelemben vett középpontja. Isten városa. Dicsfénnyel övezetten állott Jeruzsálemben Jehova temploma; oltárain áldozatokat mutattak be. Vér folyt Isten népének bünbocsánatért. Próféták rótták Jeruzsálem utcáit, kijelentve az Ur parancsolatait. Papok énekelték zsolozsmáikat, Isten törvénye bejárta az országot. Isten Jeruzsálembe helyezte nevének székhelyét, és népével ott találkozott. Távol Jeruzsálemtől egy másik város állott, a legnagyobb, amit valaha is büszke emberi kéz emelt. Falai háromszáz lábnyira nyultak fel a magasba és olyan szélesek voltak, hogy ormukon nyolc harckocsi száguldhatott fej fej mellett. Babilon falain belül állott Nabukodonozor palotája, amely inkább erőditmény számba ment hét mérföldnyire kiterjedő falaival.
Azután ott voltak a hires "függő kertek", melyeket felesége részére épített Nabukodonozor, amelyek az antik világ csodái voltak. A Babilonon keresztül hölygő Eurfrátes folyam még fokozta a város szépségét. A pogány Baál templom a város szivében épült. Tornyai hatszáz lábnyira nyultak az ég felé. Oltárain halálra taglózott állatokat áldoztak, amelyek azután Babilon boltjaiban kerültek eladásra. Ezért jelentették ki az ifju Dániel és társai, hogy "nem fertőztetik meg magukat a király eledelével." Visszautasitották, hogy olyan állatok husábol egyenek, amelyeket a bálvány isteneknek áldoztak." Vissza