Fülszöveg
Frankfurt, 1963. Az egész sajtó a közelgő Auschwitz-perrel foglalkozik, amikor a fiatal tolmács-, lányt, Eva Bruhnst egy lengyel tanú kihallgatásához hívják a bíróságra. Eva zavartan fordítja a tanúvallomást, de képtelen értelmezni a hallottakat. Amikor a szüleit kérdezi a témáról, ők kitérnek a válasz elől, s Eva vőlegényével együtt hevesen ellenzik, hogy lányuk részt vegyen a perben.
A következő hetekben Eva előtt egy megdöbbentő és ismeretlen világ tárul fel:.bírákkal és vádlottakkal találkozik, és mindenekelőtt az egykori foglyokkát, akik az ő hangján szólalnak meg a tanúk padján
A megrázó beszámolókat hallva Eva nem ugyanaz az ember többé: nem érti, hogy a családja miért nem képes szembenézni a múlttal, ugyanakkor megijeszti a fiatal kanadai jogász, Dávid Miller is; akinek mindennél fontosabb az igazság feltárása.
Hol van az igazság, és vajon milyen hatása lesz ennek az igazságnak Eva életére?
A Német Ház láttató erővel mutatja be a háború utáni Németországot, miközben...
Tovább
Fülszöveg
Frankfurt, 1963. Az egész sajtó a közelgő Auschwitz-perrel foglalkozik, amikor a fiatal tolmács-, lányt, Eva Bruhnst egy lengyel tanú kihallgatásához hívják a bíróságra. Eva zavartan fordítja a tanúvallomást, de képtelen értelmezni a hallottakat. Amikor a szüleit kérdezi a témáról, ők kitérnek a válasz elől, s Eva vőlegényével együtt hevesen ellenzik, hogy lányuk részt vegyen a perben.
A következő hetekben Eva előtt egy megdöbbentő és ismeretlen világ tárul fel:.bírákkal és vádlottakkal találkozik, és mindenekelőtt az egykori foglyokkát, akik az ő hangján szólalnak meg a tanúk padján
A megrázó beszámolókat hallva Eva nem ugyanaz az ember többé: nem érti, hogy a családja miért nem képes szembenézni a múlttal, ugyanakkor megijeszti a fiatal kanadai jogász, Dávid Miller is; akinek mindennél fontosabb az igazság feltárása.
Hol van az igazság, és vajon milyen hatása lesz ennek az igazságnak Eva életére?
A Német Ház láttató erővel mutatja be a háború utáni Németországot, miközben hiteles képet fest az emberi kapcsolatokról és arról, hogy néha mennyire nehéz és fájdalmas a szembenézés.
Eva a folyosón vette fel világos Kockás gyapjúkabátját. Megnézte magát a tükörben. Sápadt volt, szinte fehér, a térde olyan lágy, minta puding, a gyomrában mintha ebben a pillanatban vájt volna odút valami prémes állat. Míg a konyhából kiszivárgó csendet figyelte, anyjának és nővérének csendjét, beismerte, hogy az az érzés, ami most fel-horgadt-benne, a félelem volt. Megpróbált rájönni, hogy mitől fél leginkább: attól a helyzettől, hogy sok ember előtt kell megszólalnia, vagy a fordítás pontossága miatti felelősséget érezte túl nagynak. Attól félt, hogy nem érti meg a tanúkat? Vagy éppen hogy pontosan megérti őket?"
Vissza 
