A nemi betegségek kérdése Budapesten I. (töredék)

Előszó

Történelmi visszapillantás a nemi betegségek eredetére és elterjedésére.

Az évszázadok leperegnek az idő vén fájáról, generációk eltűnnek a végtelenségben, mint homokszem a Szaharában és kultúrák, korszakok elenyésznek a mult messzi homályában, de bizonyos betegségek dacolnak az idővel s a fertőző csirák, melyeket az eltűnő nemzedékek egymásba oltanak, súlyos átokként jelentkeznek a késői utódokban. Ezek közé a szomorú örökségek közé tartoznak a nemi betegségek is, melyeknek nyomait már a legrégibb írott emlékek között megtaláljuk, de amelyek a »ma« közegészségügyének is egyik legfontosabb problémáját alkotják.
A nemi betegség mindig igen kellemetlen, a probléma pedig szerfölött kényes volt. Amióta azonban - a középkor derekán - a szifilisz mindent elseprő áradattal robbant ki, azóta a nemi betegségek kérdése több, mint kellemetlen és kényes probléma, már valósággal üldöző réme az emberiségnek. A közhatóságok is csak azóta foglalkoznak a nemi betegségek elleni védekezés megszervezésével, ami a baj nagymérvű elterjedettsége és sokirányú rombolása miatt elsőrangú nemzetvédelmi feladattá lett.
Az orvostudomány irodalmi termékei, melyek a nemi betegségek kórtanával, gyógyításával és leküzdésével foglalkoznak, könyvtárakat töltenek meg. Mégsem sikerült eddig döntő csapást mérni erre a sokfejű hidrára, miért is újabb és újabb eszközöket kell keresnünk ellene. Az egészségügyi küzdelemnek egyik nélkülözhetetlen bázisa és legélesebb fegyvere a statisztikai oknyomozás s a jelen munkánknak épen az a célja, hogy a statisztika kiforrott módszereivel kutassuk a multat, kutassuk a jelent s az így nyert megismeréseket a nemi betegségek elleni hatályos tényezők csatasorába állítsuk.
Ha a multat fel tudnánk mérni, azt látnók, hogy millió és millió ember porlad, akik a szifilisz következtében pusztultak el és milliókra rúg azoknak a száma, akik kankó következtében termékenységüket veszítették el, megfosztva attól az áldástól, hogy utódoknak adhassanak életet. Ha pedig egybefolynék a rengeteg betegnek elnyomott és eltitkolt sóhaja, fülünk nem bírná ki a szenvedésnek ezt a kétségbeejtő hangját... Vissza