A "népképviselő" Irányi Dániel és az agrármunkások

Előszó

Könyvem témája: egy békési országgyűlési képviselő, Irányi Dániel (1872-től egészen haláláig, 1892-ig volt a község küldötte a parlamentben) és a helyi agrármunkások kapcsolatának feltárása.
Írásom érdekes szempontból gazdagíthatja az agrárproletárok szervezkedéseivel kapcsolatos irodalmat, hiszen eddig olyan munka nemigen született, amely azt mutatta volna be, hogy egyes agrármunkások valamelyik országgyűlési képviselő segítsége révén próbáltak gyógyírt keresni sanyarú sorsukra a „forró" 1890-es évek elején.
Másrészt az is vezérelt, hogy Irányi Dánielről még nem jelent meg a minden fontos részletre kitérő életrajz, s mivel az írásomban olyan leveleit fogom feltárni, amelyek mostanáig nem voltak ismeretesek. hozzájárulhatok egy nagyszerű életpálya feltárásához.
Írásom menete a következő lesz: először néhány gondolatban felvázolom azt, hogyan jelent meg az agrármunkáskérdés a közvéleményt formáló hírlapokban, röpiratokban, valamint a történetírásban. Majd összefoglalom Irányi Dániel életútját a pécsi képviselőség elnyeréséig (1822-1868). Erre azért van szükség, mert remélhetőleg kirajzolódik egy szilárd jellemű, független gondolkodású politikus karaktere, aki minden körülmények között igyekszik ragaszkodni eszméihez.
Ezután az agrármunkások kerülnek előtérbe: azt a problémát fogom körüljárni, hogy milyen módon alakult az agrárproletárok sorsa a XIX. század második felében. Ez a sors motiválja a szervezkedéseket, illetve azt is, hogy néhányan közülük, a békési agrármunkások megkeresnek egy parlamenti képviselőt, aki politikai szereplésével ékesen bizonyítja, hogy a demokrata elveket nagyon is komolyan gondolja.
Milyen reményekkel indíttatva írtak levelet Irányinak a békési agrárproletárok? Mire hívta fel figyelmüket Irányi, s főleg: milyen javaslatok születtek a levelekből? Erről szól majd a könyvem veleje. Vissza