A névjegyen

Előszó

Az ötlet Görömbei Andrásé volt: indítsunk egy fiatal alkotókat bemutató, a tájékozódást segítő, eligazító sorozat a Hitelben. A megvalósítás feladatát örömmel vállaltam magamra. A folyóirat a millenniumi 2000. évben olyan szerzőket szerepeltet hónapról hónapra A névjegy című rovatában, akik már túljutottak a pályakezdés buktatóin, s ígéretes tehetségüket önálló kötetekben bizonyították. Szerkesztői elképzelésem a fiatal magyar irodalom sokszínűségét szemléltető, szerteágazó alkotói koncepciókat felelő összeállítás létrehozására irányult. Az a meggyőződés vezérelt, hogy a különböző önkifejezési kísérletek, esztétikum-felfogások sohasem a tőlük eltérő ellenében fejtik ki hatásukat. Éppen ellenkezőleg: egymást feltételező, a nemzeti kultúra szempontjából a másikat kiegészítő pozícióban vannak. Miért fontos ezt hangsúlyozni? Nos azért, mert irodalmi életünk mindennapos tapasztalata az érdekcsoportok küzdelme, a saját felfogástól elváló szemléletek, értékítéletek figyelmen kívül hagyása. Literatúránk válságjelensége, hogy a sohasem látott méretű irodalmi tömegtermelés nem az értékek rendjét, hanem a szellemi zűrzavar áttekinthetetlen káoszát hozta létre. A politikai-ideológiai előítéletek térhódítása, az egzisztenciális harc, a személyes ellentétek, illetve a szemléleti elfogultságok hatása mára elfogadottá tette azt a mentalitást, amelynek képviselői már nem azt hangoztatják büszkén, hogy mi mindent olvasnak a gazdag termésből, hanem azt, hogy mit nem. Az elkülönülés hangoztatása az önmeghatározás alapja lett... Vissza