A "Névtelen Szellem" közleményei III.

Előszó

Én vagyok a Névtelen szellem. Isten szent nevében leeresztem a szeretet szálaiból szőtt hálót az élet sötét hullámai közé, hogy ennélfogva a ti sziveteket, lelketeket összekössem és fogva vigyem, foglyul vigyem a mi Urunk Jézus Krisztusnak lábaihoz.
Ismertek engem és mégsem ismertek; kerestetek engem és mégsem találtatok. Kereslek én is titeket, keresem - nem a ti mulandó földi életre előhívott éneteket - hanem keresem az örökkévalóságra alkotott szellemeteket, hogy azt felfogjam és felemeljem érzésekben arra a magaslatra, ahol tisztán megismerhetitek, megláthatjátok a ti Uratokat, Megváltótokat, hogy a ti lelketekbe beleirjam az ő nevét, a ti lelketekben kialakítsam, megrajzoljam az ő alakját, hogy előttetek legyen, hogy amikor titeket a megpróbáltatások megráznak, amikor a lelketek el van foglalva az élet nehéz kérdéseivel, mindenkor megtalálhassátok Őt - nem künt a világban, hanem a ti saját lelketekben.
Amikor Ő, a mi Urunk földi testben leszállt az ember világába és széjjel járt, jót tett, hirdette az igazságot, meggyógyította a betegeket és feltámasztotta a halottakat, követte Őt az emberek sokasága; kérdezősködtek, beszélgettek, találgatták, vajjon ki lehet Ő, a csodatevő mester? Ő pedig megkérdezte az Őt követőktől: kinek mondanak az emberek engem? Az Őt szerető tanítványa felet rá, azt mondván: sokan Keresztelő Jánosnak, sokan Illésnek tartanak, sokan pedig azt gondolják, hogy egy vagy a próféták közül. Ő pedig tovább kérdezte: Kinek tartotok ti engem? Simon, az Őt szerető tanítvány egész szivét kiöntve örömmel tesz vallomást: "Te vagy Krisztus, az élő Istennek Fia". - Boldog vagy Simon, felelt az Ur, mert nem a test és vér, nem a földi ember okoskodása szerint mondod ezt, hanem az én mennyei Atyám adta ezt neked tudtodra. Én pedig azt mondom neked, te vagy Péter, a kőszikla és én erre a kősziklára építem fel az én anyaszentegyházamat, amelyen nem vesznek hatalmat a pokol kapui; erre a kősziklára, amelyet nem a test és vér épít; erre az igazságra, amelyet nem az emberi okoskodás alakít ki, hanem arra az igazságra, amelyet az én menyei Atyám ír bele azoknak a kiválasztottaknak a lelkébe, akiket Ő vezet, akik a lelküket Reá bízzák... Vissza