A női lélek

Előszó

»A női lélek« nem szorul bevezető szavakra: egyszerű, őszinte igazságai meg kell hogy találják mindenki lelkéhez az utat. Szólnunk kell azonban néhány szót a mű Írónőjéről, Ferreroné Lombroso Giná-ról.
Két nagy nevet rejt magában ez a név: az egyik Lombroso Cesar világhírű antropologus neve, kinek eszméi hazánkban is elterjedtek s büntetőtörvénykönyvünkben is nyomot hagytak, a másik Ferrero Vilmos történészé, kinek művei közül "Róma nagysága és hanyatlása" és "Az ókori civilizáció bukása" nálunk is ismertté vált. Ha két ilyen nagy egyéniség hatása oly nemes talajra talál, oly nagyrahivatott, alkotni képes lelket ér, mint Lombroso Gináét, akkor fakad oly nemes gyümölcs, mint e nő munkássága.
Apja befolyása kicsiny korában érte őt s teljesen hatalmába ejtette fejlődő egyéniségét. A csodált, imádott apa a kis Gina életének középpontja: boldog, ha segíthet neki, ha hallhatja szavait, beszélgetéseit s e szubjektív természetű érzés objektív téren az orvostudomány iránt érzett erős vonzalomban nyilvánul meg. A középiskola végeztével erre a pályára készül. De ebben az időben nem akadt még nőhallgató az orvoskaron s így a józan belátású fiatal leány, nem akarván különcködni, a filológiára szánja magát s a nyugati és keleti szentek közti különbségekről irt értekezése alapján kitüntetéssel szerzi meg a bölcsészet-doktori oklevelet. Vissza